György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
I. Alapok
3. MÉRETEZÉSI ALAPELVEK A TÁRSADALMI IGÉNYEK A méretezés a létesítmény tervezésének az a része, amelyben a műszaki megoldás kiválasztása után a létesítmény geometriai méreteit és anyag- minőségeit döntik el úgy, hogy az igények kielégítése mellett a létesítmény megvalósítása és üzemeltetése gazdaságos legyen. A műszaki megoldás kiválasztása a méretezéssel szemben elsődleges, de a kettő között kölcsönhatás is van olyan értelemben, hogy bizonyos méretek mellett vagy műszaki, vagy gyakrabban gazdasági okokból, a műszaki megoldás módját is meg kell változtatni. A létesítmény funkciójának egy része közvetlenül társadalmi célú (pl. lakás, fogyasztási cikk, ivóvíz, az árvizek kártételeinek kizárása stb.), más része közvetett célú (termelőeszközök előállítása, a létesítmény előállításához szükséges felvonulás, víztelenítés, baleset-elhárítás stb.). A műszaki létesítménnyel szemben mindig több igény merül fel. A fő cél kielégítése mellett más igények figyelembevétele is szükséges. A létesítménynek többek között ki kell elégítenie az élet- és egészségvédelem, a társadalmi és személyi tulajdon biztonsága, tűzvédelem, a társadalom más igényeinek csorbítatlansága, a létesítmény megjelenésének esztétikai követelményeit is. Az összes tekintetbe veendő igények igényrendszert képeznek. A műszaki és gazdasági tényezők időbeli és nagy részben előre nem látható változása, továbbá a társadalom fennálló termelési ereje nem teszi lehetővé, hogy minden társadalmi igényt, a legnagyobb terjedelemben és korlátlan időre előre kielégítsünk. Az igények kielégítését korlátozott időre lehet csak előirányozni. Ezt az időt az igények és a műszaki megoldások időbeli, előre nem látható változása, növekedése, ill. csökkenése határozza meg. Az árvizek kártételeinek csökkentése a megvédett területek értékének növekedésével (iparosítás) egyre fontosabb követelmény lesz, a műszaki megoldás módja (töltésezés) várhatóan keveset fog változni, ezért az árvízvédelmi létesítmények élettartamát nagyra (kb. 150—200 év) célszerű felvenni. Egyes iparcikkek (különösen divatcikkek) előállításához szükséges készülékek élettartamát elegendő egy-egy sorozat gyártásához elégséges mértékben előirányozni. Teljesen azonos a helyzet a nagy létesítmények előálhtásához szükséges ún. ideiglenes létesítmények esetében is, amelyek előirányzott élettartama általában nem haladja meg az öt évet. AZ ELŐIRÁNYZOTT ÉLETTARTAM AZ IGÉNYEK MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK ALAPJAI Méretezni csak az előirányzott élettartam alapján lehet. A méretezés alapjául szolgáló igényeket meg kell állapítani. Az igények mértéke végső soron két alapra vezethető vissza: 1. Tapasztalati adatok statisztikai feldolgozása. 2. Az előirányzott élettartam alatt várható változások becslése. A tervezés folyamán nem keü mindig a fenti két alapig visszanyúlni, mert az igények mértékét lényegében a két alapra támaszkodva készen megkaphatjuk. Hatósági előírások, szabványok tartalmazzák pl. a lakóépületek, hidak terheit. Normatívák vannak pl. a mezőgazdasági és lakossági vízigényekre. A népgazdaság távlati terveiben a várható fejlődés irányai és mértéke van lefektetve. Egy adott létesítmény kapcsán tekintetbe vett igények mértéke különböző forrásokból származhat. Hatósági előírásokban lefektetett követelmények minden esetben kielégítendők (pl. élet- és 111
