Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
I. A csatornamű (A csatornahálózat)
vételével — elvégezni. A vizsgálat szerint a belső városrészekben a 2 éves gyakoriságú, a külső kerületekben pedig ennél kisebb gyakoriságú záporok vizét a főgyűjtők még biztonságosan tudják elvezetni, tehát a reálisan támasztható kívánalmakat ki tudják elégíteni. A főgyűjtők' vonalvezetése A csatornázás módját és rendszerét a főváros város- rendezési tervében beépítésre szánt teljes területre kellett megoldani. A budai oldalon — a már korábban kialakult elvek szerint — a Duna-part közelében építendő főgyűjtő vezeti el a szennyvizeket. Főhatósági döntés szerint a főgyűjtőt a szárazidei szennyvíz mennyiségére kell méretezni. A csapadékvizek közvetlenül kivezethetők a Dunába. Azészak — déli irányban több mint 30 km kiterjedésű vízgyűjtőterületet célszerűségi és gazdaságossági okok miatt két részre kellett osztani. A két rész közötti határ a Hosszúréti patak. Az északi terület öt különálló öblözetre oszlik, amelyekből részint gravitációsan, részint szivattyúzással jut a szennyvíz a főgyűjtőbe és ennek közvetítésével végül is a Kelenföldi szivattyú- telepre. A déli terület főgyűjtője — a nagytétényi sertés- hizlaló alatt tervezett telepre — gravitációs úton vezeti el a szennyvizeket. A pesti oldalon a meglevő három nagy telep: az angyalföldi, a ferencvárosi szivattyú- és a délpesti szennyvíztisztító telep fogadja a Duna-balpart három vízgyűjtőterületének szennyvizeit. Az előzőleg készült általános tervek lényeges változtatására nem volt szükség. A csatornázás rendszere Várospolitikai, műszaki és gazdaságossági okok miatt a távlati tervben az egyesített rendszerű csatornázás területaránya csökken az elválasztó rendszerrel szemben. Ennek egyik oka az, hogy a már kiépült, egyesített rendszerű főgyűjtőkön nem vezethető el a megnövekedett terület csapadékvize. A jó állapotban levő főgyűjtők — belátható időn belüli — átépítése pedig kivihetetlen kívánság lenne. A másik ok arra az elhatározásra vezethető vissza, hogy a fővárosban a szennyvizek elvezetését rövid idő alatt kell megoldani. Az ivóvízellátás most lényegesen nagyobb területre terjed ki, mint a csatornázás. Az életszínvonal emelkedésével a vízvezetékkel ellátott peremkerületi lakásokban fürdőszobákat, W.C.-ket létesítenek. A lakosság jogos kívánsága a csatornázás kiépítése. Ennek az igénynek mielőbbi kielégítését ezekben a városrészekben csak az elválasztó rendszerű csatornázással lehet biztosítani. A lazább beépítési mód lehetőséget nyújt arra, hogy a csapadékvíz elvezetését árkokkal oldjuk meg. A szennyvizeket pedig viszonylag kis méretű, tehát olcsó csatornahálózat távolíthatja el a területről. A volt peremtelepülések nagy részében ezért elválasztó rendszerű csatornázás létesül. Szennyvizek tisztítása és elhelyezése A Duna-vizsgálatok kimutatták, hogy a főváros területén a bevezetett szennyvíz hatására a folyóban megemelkedett a szervesanyag-tartalom. továbbá élő kórokozó baktériumok is kitenyészthetők a Duna vizéből. Az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Vízügyi Hivatal úgy határozott, hogy a főváros összes szárazidei szennyvizét, a befogadóba való bevezetés előtt, biológiailag tisztítani kell. A szennyvizek biológiai tisztítására vonatkozó ilyen főhatósági döntés a múltban egyetlen általános terv készítésekor sem történt. A külföldi példák és üzemi kísérleti tapasztalataink alapján — az 1950-es évek végén egyáltalában nem magától értetődően — a biológiai tisztítás módszeréül a nagy terhelésű élesztett- iszapos eljárást fogadták el. A tisztítótelepek helye A tisztítótelepek helyének kijelölésénél a meglevő hálózat és a szivattyútelepek adottságai mellett a domborzati viszonyok által megszabott hálózatfejlesztési 5 Budapest csatornázása 65
