Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

I. A csatornamű (A csatornahálózat)

Az óbudai (Zsigmond téri) szivattyútelep 67 m hosszú, 70 cm belméretű vas nyomócsövének fektetése a Duna medrében. A telep 1912 — 17 között épült

A fővárosi tanácsi II. (út- és csatornaépítési) ügyosztály terve Kelenföld általános csatornázására (1913)

A főváros tanácsa 1913 júniusában elfogadta a kelenföldi városrész általános csatornázási tervét, amely szerint ,,a vízgyűjtő területen összegyűlendő vízmeny- nyiség a Villányi úton, Sárbogárdi úton és az Andor utcán tervezett főgyűjtők segítségével nyer levezetést oly módon, hogy majdan a budai főgyűjtő megépítése után is céljának megfeleljen.”

A terv nemcsak a szenny- és csapadékvizek elvezetését öleli fel, de a hegyivizek elterelését is a mélyen fekvő kelenföldi síkságról.

A terv Kelenföldet három vízgyűjtőterületre osztja; mindhárom területről a szenny- és csapadékvizek az Andor utcánál létesítendő ideiglenes jellegű átemelőtelep útján jutnak a Dunába. A Villányi úti főgyűjtő vezeti le a Németvölgy, Sashegy északi oldala, Márton- hegy és Istenhegy hegyivizeit; a Sashegy déli lejtője és Sasad közti területről lefolyó hegyivizeket pedig a Sárbogárdi úti főgyűjtő; a kelenföldi déli részek vizeinek befogadója a Határ-árok.

4 Budapest csatornázása

49