Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
I. A csatornamű (A csatornahálózat)
mennyiségű szennyvíz a város belsejében fertőzi a Dunát. A szennyvíz megcsapolását a Fehérsas térnél tervezte, mégpedig úgy, hogy a Duna-parti főgyűjtőt ide vezette az Apród és Virág Benedek utcákon át. A Fehérsas térnél az Ördög-árok +4,13 m (lánchídi mérce) fenékszintje már lehetővé teszi, hogy alatta építsék meg a Duna-parti főgyűjtőt és a szárazidei szennyvizet oda lebuktassák. Kelenföld területén a főgyűjtőbe az Andor utcai, Etele (Szakasits Árpád) úti. Sárbogárdi úti gyűjtők és a Villányi úti főgyűjtő szállítják a vizeket. A lakosság számát kereken 130 ezer főnek vette. A szárazidei szennyvizet úgy állapította meg, hogy fejenként és naponta 200 1 a vízfogyasztás, ami 10 óra alatt folyik le a csatornába. Az elvezetendő csapadékvíz meghatározása rögzített értékek alapján történt. A mélyzóna beépített területéről 21, a beépítetlenekről 11 litert kell hektáronként és másodpercenként elvezetni. A magaszónában a vidék lejtési viszonyaitól függően másodpercenként 21, 35 és 42 I ha értékekkel számolt. A Duna-parti főgyűjtő esését a szivattyúteleptől a Gellért térig 0,5%o-ben állapítja meg és 3,76 m— 2,10 m párizsi szelvényt választ. A Gellért tértől a Dara utcáig a főgyűjtő esése 0,67°/oO; a tojás alakú szelvények mérete 1,40 2,10 m-től 0,66/0,99 m-ig változik. A szivattyútelep mértékadó terhelése 15,3 m:,/s, a főgyűjtő +0,00 Duna 0 pont szinten érkezik. Óbuda csatornázásának kiépítése (1873—1914) Óbuda az egyesítésig igen elhanyagolt állapotban volt. Utcáinak nagy része a Dunára merőlegesen épült ki; így aránylag rövid árkokkal le tudták vezetni a szennyvizeket és a hegyekről lezúduló záporvizeket. Egyes helyeken az árkokat beboltozták és zárt szelvénnyé alakították át. Egyik érdekes emlék a Harcsa utcai tojás alakú csatorna, mely két részre oszlik. Az alsó tojásszelvény a házi szennyvizet, a felső békaszáj alakú szelvény pedig a záporvizet vezette a Dunába. Az egyesítés után építette ki a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a Lajos utcai csatornát a Nagyszombat utcától Különleges építésű csatornaszelvény a III. kér.. Harcsa utcában a Kavics utcáig, ahol a dunai kitorkollást vaszsilippel zárták le, és árvízkor három gőzlokomobillal szivaty- tyúzták át a szennyvizet a folyóba. A főváros 1886-ban ezt a csatornát meghosszabbította a Vörösvári útig, ugyanekkor pedig a dunai kitorkollásokat is rendezte. A legtöbb nyílt beömlést beboltozták, és a kitorkollá- sokhoz árvízvédelmi célokból vaszsilipeket építettek, hogy a visszaduzzadó árvizek el ne öntsék a mélyebben fekvő házakat. A Lajos utcai csatorna lassanként a városrész erős fejlődése következtében szűknek bizonyult. A fővárosi mérnöki hivatal 1890-ben elkészítette Óbuda csatornázási tervét. Ezt azonban nem hagyták jóvá. Csak 1901-ben sikerült a fővárosnak a Közmunkák Tanácsával megállapodnia egyes vitatott kérdésekben. A harmadik új tervet a mérnöki hivatal 1912-ben dolgozta ki. A Duna tisztaságának megóvására az akkori Országos Vízügyi Igazgatóság előírta, hogy csak négyszeres hígításon felüli szennyvíz ömölhet szabad- kiömlőn át egyenesen a Dunába. Figyelembe vették a budaújlaki vízmű helyzetét, és gondoltak arra is, hogy a főgyűjtő később bekapcsolódhassék az akkor már tervbe vett budai főgyűjtőcsatornába is. A főgyűjtő építését 1912. augusztus 24-én kezdték meg és 1914 augusztusában fejezték be. A főgyűjtő építésével egy időben létesült az óbudai (Zsigmond téri) szivattyútelep, amelyet 1917-ben helyeztek üzembe. 47
