Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
XI. A vízgazdálkodás és a Fővárosi Csatornázási Művek
vizsgálatai szerint — 5—6 mg/1, 1956-ban átlagban 10,5 mg/1. Jelenleg a fővárosban belépő víz 10 mg/1 értékű oxigénfogyasztása a főváros déli határánál 15 mg/l-re emelkedik. Ezek a vizsgálati eredmények nem mondanak ellent Maucha megállapításainak. Időközben ugyanis a háztartási és az ipari szennyvíz aránya a fővárosi szennyvízben megváltozott, és az ipar szennyvize számos olyan anyagot is tartalmaz, amely nehezen bontható vagy a folyó élővilágára toxikus. A főhatóság által elrendelt vizsgálatok a főváros lakosságának érdekében történnek. A parti szűrésű kutakból termelt ivóvíz, a Dunából ipari célokra kitermelt víz minősége, a Duna üdülési célokra történő felhasználása attól függ, hogy a bevezetett szennyvíz milyen mértékben terheli a folyót. A folyamatos vizsgálatok adataira támaszkodva megállapítható az a határ, amelynél a Duna vizének felhasználása a felsorolt célokra még lehetséges, illetőleg dönteni lehet arról, hogy a főváros szennyvizeinek tisztítására szolgáló, rendkívül drága telepeket mikor, milyen sorrendben, milyen tisztító hatással kell megépíteni. d) A vízminőségvédelem kapcsolata a Művek szennyvízelvezetési tevékenységével Az ipar fejlődésével nem tartott lépést a keletkező hulladékanyagok visszanyerésére, megsemmisítésére szolgáló technológiák kidolgozása és alkalmazása. A csatornákba bevezetett ipari szennyvizek (általában) — veszélyesek a csatornákban, a telepeken dolgozók egészségére, életére; — a csatornák légterében életveszélyes gőzöket és gázokat idézhetnek elő; — tönkretehetik a csatornák építési anyagait; — megbéníthatják a biológiai tisztítási folyamatokat; üzemzavarokat okozhatnak a telepek gépészeti berendezéseiben. A Művek már a vízvédelmi intézkedések megtétele előtt foglalkozott a csatornákba bevezetett ipari szennyvizek kérdésével. A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, a Fővárosi Közegészségügyi és Járványügyi Állomás, a Fővárosi Vízművek és a mi szakembereinkből álló, ún. ,,Komplex-brigád” 1960-tól 1962-ig összesen 131 üzemet vizsgált meg a főváros területén. Ezt megelőzően, 1953-ban részletes vizsgálat alá vettük a Fővárosi Vízmüvek víztermelő telepeinek szennyvizek elleni védelmére szükséges intézkedéseket, és előterjesztést tettünk Budapest városi Tanács V.B. Elnökéhez a kérdésnek a Minisztertanács elé terjesztése tárgyában. Vizsgálataink alapján mintegy 300 olyan üzemet tartunk nyilván, amelyek veszélyes anyagokat bocsátanak a közcsatornákba, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy ezekben a csatornákban semmiféle vizsgálatot, tisztítási vagy javítási munkálatot sem lehet végezni. Az életveszély miatt több mint 100 km közcsatornát zároltnak kellett nyilvánítanunk. A jelenleg is folyó vizsgálatok azt mutatják, hogy az összes szempontok figyelembevételével még további csatornaszakaszokat kell zárolni, és mintegy 250 km, azaz a törzs csatornahossz 18—20'%-a vizsgálhatatlanná válik. Állandó ellenőrző vizsgálatot folytatunk az ipari üzemekben. A gyárvizsgálat során a gyártmányok és a technológia ismeretében a gyakorlott vegyész már meg tudja állapítani, hogy milyen szennyező anyagok keletkeznek és azokat milyen eljárással lehet ártalmatlanná tenni. Megállapítjuk a szükséges mintavételi helyeket, szaktanácsot adunk, felszólítjuk a vállalatokat tisztítóberendezések építésére vagy a meglevők felújítására és szakszerű üzemeltetésére. e) Szennyvízvizsgáló laboratórium A Müvek kezelésében levő szennyvízvizsgáló laboratórium elődjét az 1930-as években állították fel a polgármesteri 11. (út- és csatornaépítési) ügyosztály keretében. A laboratóriumot a központi (ferencvárosi) szivattyútelepen helyezték el. Ez volt az első, kifejezetten szennyvizet vizsgáló laboratórium az országban. Vezetője dr. Lesenyei József vegyészmérnök volt. 375
