Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
VI. Csatornaépítési anyagok, módszerek
A központi (ferencvárosi) szivattyútelep 1935 — 37 között, a Duna sodorvonaláig épített vasbeton ikernyomócsövének terve 4. Szivattyútelepek nyomócsöveinek építése A Duna partjain telepített nyolc szivattyútelepünkön a szárazidei és a csapadékos időben felhígított szennyvíz egy részét nyomócsövön a Duna sodorvonalába szivattyúzzuk. A mederbe fektetett nyomócsövek különböző technológiával készültek. Itt három nyomócső építéséről számolunk be röviden. A ferencvárosi (központi) szivattyútelep 1894-ben üzembe helyezett 2 m átmérőjű vasnyomócsöve helyett az 1935—1937-es évek között újat építettek. Az új készítését az indokolta, hogy a régi nyomócső alig pár méternyire nyúlt a Dunába, és ezért a soroksári Duna-ág szennyezett tápvizet kapott. A kitorkollófej helyét úgy kellett megállapítani, hogy a Dunába szivattyúzott szennyvíz csóvája elkerülje a tápcsatornát. A modellkísérleteket a Műegyetem végezte. A kitorkollófejet a partéltől kereken 156 méterre kellett elhelyezni. A parti szakasz 93 m, így a nyomócső teljes hossza 249 m. A nyomócsatorna ikerszelvényű, 170/207 cm belmérettel. Az ikercsatorna átfolyási szelvényének területe 6,28 m2. Az építési munka a dunai szakaszon cölöpállványzat készítésével indult. Mintegy 280 db, 30 cm átmérőjű facölöpöt vertek le. A cölöpállványzaton készítették 248
