Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

VI. Csatornaépítési anyagok, módszerek

Az angyalföldi szivattyútelep vasbeton nyomócsövének építése a Duna medrébe. Cölöpállványzat a folyóban, ezen készítették el a süly- lyesztőszekrényeket és innen eresztették le a mederbe

a 4,45 m széles, 2,95 m magas külméretű és 16 m hosszú keszonszekrényeket. Egy szekrény 170 tonna súlyú volt. A két homlokfalazatot szétszedhető kapukkal zárták le. Az így előkészített szekrényt 14 láncra függesztették fel és csavarorsók segítségével eresztették le a mederfenékre. Miután a szekrény a vágóéleken felült, kaviccsal megrakott szekrényekkel növelték a keszon súlyát. A süllyesztési munkát 1,2 atm túlnyomású munkatérben végezték. A kiemelt földet felvonóval, az anyagzsilipen keresztül szállították az állványzatra. Éjjel-nappali munkával egy-egy csatornatag süllyesztése kilenc napig tartott. Naponta átlagosan 50 cm-t haladtak.

A terv szerinti mélység elérése után (ez a kavicsréteg alatti kemény kékagyagban volt) a túlnyúló vasakhoz csatlakoztatva elkészítették a fenékrész vasalását, majd a betonozás következett. A vasbeton fenékrészt klin- kerburkolattal látták el.

Az egymás után lesüllyesztett keszonokat a cölöpállványzatról leeresztett búvárharang védelmében víz- záróan összeillesztették. Az oldalfalakat vasszádpal- lókkal, a födémet vasbetonnal zárták le. Ezután a homlokfalak kapuit leszerelték és a két szekrény illeszkedési helyén, belső vasbeton gyűrűvel teremtették meg a két elem közti szilárd kapcsolatot.

A parti szakasz is hasonló építési technológiával

249