Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 5. A védvonalak megerősítési lehetőségei
Szigetelő burkolatokat a burkolat jellege szerint esetleg védeni kell a hullámverés kiüregelő hatásától, a nem szilárd anyagú, pl. a bitumen burkolatokat a növénygyökerek és a féreg járatoktól, de attól is, hogy a burkolat anyaga a kiszáradás-átnedvesedés és a fagy hatására szerkezetessé ne alakuljon, vagy össze ne repedezzen. Szigetelő burkolat a vizo/da/i rézsűn Hidromechanizációval történő töltésszélesítés és anyagárok betöltés A hidromechanizációval készített földművek — a hidromechanizációval szállítható anyagok általában durvább szemcséi miatt — elméletileg nem tekinthetők vízzárónak. A hidromechanizációval történő töltésszélesítésnél azonban — akár a víz-, akár a mentett oldalon történik a szélesítés — a régi és az új töltésrész találkozási vonalán — ha a régi töltés kötött anyagokból épült — mindig kialakulhat egy beiszapolódott, kolmatált vízre- kesztő felület, ami a két töltésrész közötti átszivárgást jelentősen megnehezíti. Ez hátrányos a mentett oldali hidromechanizációs töltésszélesítésnél, de előnyös ugyanilyen munkánál a vízoldalon. Ezért a vízoldalon történő hidromechanizációs töltésszélesítés még akkor is, ha homokos jellegű talajokkal történik, alkalmas lehet a töltés- és a talpszivárgások csökkentésére és így a töltésrézsűk állékonyságának a növelésére is (40. ábra). Töltés szélesítés a vízoldalon hidromechanizációval bejszapo/odott vizrekcsztö felület 98 39. ábra 40. ábra
