Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 3. A szivárgások következményei
ugyancsak változó vastagságú, erősen homokos jellegű szikes talajréteg van, az altalaj vizet vezető rétege pedig több tíz méter vastagságú, éles szemű finom homok. Ebben a rétegsorban a vizet vezető rétegben levő víz nyomása, a homokos jellegű, tehát áteresztő szikes rétegen át, a szívós anyagú fedőréteget ott, ahol az a legvékonyabb, felemeli. A réteg alatt előbb egy vízpúp keletkezik, amelybe ha megmarad, a szikes réteg fellazulva lassan felnyomul, a púp alatt tehát előbb egy talaj és víz keverék keletkezik, amelyben a talaj sói lassan feloldódnak és a keverék végül egy sűrűn folyós, szikes talaj oldattá alakul át. A talaj és víz keverékből a talaj még kiülepedik. Ha azonban a szikes réteg fel tud lazulni és ebben a laza, talaj és víz keverékben a talaj sói már feloldódtak — amihez a tapasztalatok szerint esetleg több nap szükséges — az oldat már csak a víz elpárolgása után, kiszáradással tud ismét megszilárdulni. A szikes talajok elfolyósodása mindig igen összetett folyamat. Ezért lehetséges, hogy az előzőkben leírt, az árvízi megfigyelések alapján rekonstruált és még az 1970. évi árvíz alatt egy-két tájékoztató laboratóriumi vizsgálattal ellenőrzött folyamatban, még más tényezők is szerepet játszhatnak. Ennek ellenére az árvízi tapasztalatok alapján úgy ítélhető meg, hogy a szikes jellegű altalajoknak a leírt felpúposodása és elfolyósodása a törpebuzgárok keletkezési körülményeihez hasonlóan, a gyengén áteresztő, vizet vezető réteg, tehát a kis vízutánpótlás miatt, általában az alulról felfelé történő vízmozgások következménye. Ezért amíg a felpúposodás-elfolyósodás a töltéslábtól távolabb következik be, a védvonal állékonyságát nem veszélyezteti. A vízoldalon és a töltés alatt, a szikes réteg a terhelés miatt nem tud fellazulni és elfolyósodni. Veszélyes azonban a jelenség a töltés mentett oldali lábánál, ahol a fellazulás-eljolyósodás szétterjedve, behatolhat a rézsű alá is. Olyan rézsű roskadásokat idézhet tehát elő, amelyek ellen a biztonsági sáv elfolyósodott rétegei miatt, védekezni csak igen nehezen lehet. Ezért a biztonsági sávon belül jelentkező felpúposodás-fellazulás ellen mindig védekezni kell. A jelszín átfagyása A rézsű, vagy a fedőréteg felszakadásához hasonló veszélyes folyamat következhet be a téli árvizek alatt a fagy hatására azokon a védvonalakon, amelyeknek a töltései vagy a fedőrétegei áteresztők. Igen hideg és különösen szeles időben jelentkező árvizek alatt, a töltésen vagy a fedőrétegen átszivárgó víz a rézsű vagy a biztonsági sáv felületén pár dm vastagságban is könnyen átfagyhat. A felületen tehát olyan vízzáró kéreg alakulhat ki, amely az átszivárgó vizet a töltésbe vagy az altalajba visszaduzzasztja. A töltés tehát elméletileg telítődhet az árvízszint magasságáig, a mentett oldalon pedig a fagyott kéreg alatt az árvíz magasságának megfelelő víznyomás alakulhat ki. Az átfagyott kéreg teherbíróképessége azonban igen változó. Az átszivárgás és az átfagyás lehetősége és sebessége, az árvízszint változásai, stb. szerint tehát egyes szelvényekben előfordulhat, hogy az átfagyott kéreg egy idő múlva robbanásszerűen felsza72
