Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 3. A szivárgások következményei
doskodni a védvonal árvíz alatti védelméről is. Ezért a közvetlen átszivár- gások sávját, mint „biztonsági” sávot, ajánlatos a védvonal állékonyságát még esetleg veszélyeztető folyamatok figyelembevételével meghatározni. A feltárási és talajmechanikai adatok bizonytalanságaiból, valamint a szivárgási vizsgálatok átlagos hibahatáraiból kiindulva úgy javasolható, hogy a közvetlen átszivárgások sávját azonosítva a biztonsági sávval, ennek a határa minden védvonalon ott kerüljön kijelölésre, ahol a fedőrétegre ható felhajtóerő a töltés lábvonalában számított értéknél már kb. 25%-aZ kisebb és a sávon belül a töltés alatt átszivárgó víz mennyiségének is kb. а 30%-a már a felszínre lép. A védvonalak altalajának az állékonyságát befolyásoló adottságok: a terep domborzata, a fedőréteg vastagsága és minősége, bizonyos mértékig minden védvonalon változhat. Ezért az altalaj állékonysága a töltés mögött bizonyos távolságig előnytelenül is változhat. A biztonsági sáv úgy is értelmezhető tehát, hogy az ezen belül jelentkező árvízi jelenségek azok, amelyek a védvonal állékonyságát már veszélyeztethetik, amelyek következményei ellen tehát még esetleg védekezni kell. A magyarországi védvonalak biztonsági sávjának szélessége általában 5—20 m között mozog. Kivételes helyeken (Szigetköz) elérheti a 60 m-es távolságot is. 3.0 A SZIVÁRGÁSOK KÖVETKEZMÉNYEI A töltés és az altalajszivárgások —leszámítva a fakadó vizek esetleges károkozásait — önmagukban még nem feltétlenül káros jelenségek. Akármilyen foltokban vagy már összefüggő felületeken jelentkező ázalgás, vagy szivárgás, csurgás jelentkezik is tehát a rézsűn, vagy felületi nedvesedés, szivárgás stb. a biztonsági sávon, azok csak akkor veszélyeztethetik a védvonal állékonyságát, ha a töltésben vagy az altalajban olyan talajmechanikai folyamatokat indítanak meg, amelyek a védvonal átszakadásához vezethetnek. A védvonalak állékonyságát és az árvízvédelmi beavatkozások, esetleg a védvonalak későbbi megerősítésének a szükségességét tehát nem a szivárgások, hanem minden esetben a szivárgások várható következményei alapján kell megítélni. A töltés és az altalaj szivárgásoknak három következménye befolyásolhatja károsan a védvonalak állékonyságát: a talajok szilárdságának telítődés miatti csökkenése, a szivárgási nyomás és a felhajtóerő. A három befolyásoló tényező hatása — a töltések heterogenitása és az altalaj rétegzettsége miatt — a legtöbb esetben egymástól nem elkülönítve, hanem összefolyva jelentkezik. Minden káros jellegű folyamatnak van azonban egy olyan uralkodó befolyásoló tényezője, ami a folyamatot elindította és a folyamat veszélyes kifejlődésében is uralkodó szerepet játszik. Ennek az uralkodó tényezőnek az alapján lehet tehát megítélni azoknak a jelenségeknek a veszélyességét is, amelyek a védvonalakon árvízkor megfigyelhetők és ezek szerint lehet megválasztani az esetleges védelmi beavatkozások módszereit és ha szükséges, a védvonal megerősítésének a megfelelő módját is. 59
