Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)

II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 3. A szivárgások következményei

Végeredményben az árvízi folyamatok közé kell sorolni a különböző töltés- és altalajszivárgásokat is. Ezért mint jelenségeket, az egységes értelmezés érdekében, ezeket is csoportosítani kell.

Azalgás: a mentett oldali rézsű felületének, vagy a mentett oldali terepfelszínnek kisebb-nagyobb foltokban, vagy már nagyobb összefüggő felületen jelentkező nedvesedése.

Rézsűszivárgás: a mentett oldali rézsű felületén rendszerint a talaj láthatatlan hézagain, féreg járatain, vagy gyökérnyomain jelentkező tiszta, vagy zavaros vizű szivárgás.

Fakadóvíz: általános megfogalmazásban, minden víz — tehát a töltés alatt átszivárgó víz és a visszduzzasztott talajvíz — ami az árvíz hatására mentett területen a talaj pórusain, hézagain, vagy féreg járatain át a felszínre lép.

Átszivárgás: tiszta vagy zavaros fakadó víz jelentkezése a biztonsági sávon.

Telítődés: a töltés, vagy az altalaj a fedőrétegének telítődése az árvízi szivárgások hatására. Következménye az egyes anyagok minősége és a reájuk ható külső terhelés nagysága szerint, a kisebb-nagyobb duzzadás vagy fellazulás és szilárdság csökkenés.

Átázás: a talajoknak a telítődés hatására bekövetkező olyan mértékű szilárdság csökkenése, felpuhulása, ami már az adott helyen a teherbíróképesség teljes megszűnését jelentheti.

3.1 Jelenségek a töltéseken

A töltéseken árvízkor mindig igen összetett folyamatok játszódnak le. A szivárgások hatására jelentkező különböző mértékű telítődések, duzzadások, szilárdság csökkenések, a különböző irányú szivárgási nyomások és a különböző nagyságú felhajtó erők szövevénye, a töltések árvízi jelenségeit mindig igen bonyolulttá teheti. Ezért a töltések árvízi jelenségeit, elsősorban a folyamatok uralkodó befolyásoló tényezői alapján, csak mint alap- jelenségeket lehet csoportosítani.

Repedések a töltéseken

Igen gyakori jelenség a magyarországi védvonalakon — elsősorban azokon a védvonalakon, amelyek töltései kötöttebb anyagokból épültek — a töltések megrepedése.

Hosszan tartó árvizek alatt a töltések koronáján sokszor több tíz méter hosszú, 2—5 cm széles, egyenes vagy zegzúgos hosszirányú repedések keletkezhetnek. Az oka ezeknek a repedéseknek az árvizek alatt és az árvizek után végzett feltárások szerint, mindig a töltésbe beépített kötöttebb anyagok térfogatváltozó tulajdonságaira vezethetők vissza (15. ábra).

Térfogatváltozási különbség állhat elő még a homogén, de duzzadásra hajlamos anyagokból épült töltésekben is, ha a töltés telítődött része megduzzad, a felső szárazabb résznek a térfogata pedig — különösen ha a töltés felülete napsütésben szárad is — nem változik. Ennek a szárazon maradt résznek tehát az alsó rész duzzadására a koronán és ezzel párhuzamosan, a mentett oldali rézsűben is, közel függőleges síkok mentén meg kell repednie.

60