Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 2. Szivárgások a védvonalakon
A védvonalak értékelő jellemzői közül az átlagos jellemzőkkel és az átlagos árvíz, valamint a terepmagassággal kell értékelni a védvonalakon átszivárgó víz mennyiségét. Másképpen értékelendő a védvonal altalajának az állékonysága. Többrétegű altalajokban az állékonyságot mindig két tényező befolyásolja: a hidraulikus terhelés, a töltés lábvonalában kialakuló mértékadó felhajtó erő és a teherbíróképesség, ami a mentett oldali fedőrétegsor vastagságától (súlya) és minőségi jellegétől függ. Az állékonyságot pedig a legkisebb teherbíróképesség és a legnagyobb felhajtóerő aránya határozza meg. Ezért az altalaj állékonyságának a vizsgálatánál ezt az arányt mindig a vizsgált szelvény mentett oldali lábvonalában található fedőrétegsor valódi adottságaival és a szelvény tényleges árvízmagasságával, de a mértékadó felhajtó erőnek az átlagos geometriai és rétegződési jellemzőkkel meghatározott értékével kell figyelembevenni. A fakadóvizek A vízfolyások rendszerint befogadói és szabályozói a völgyek talajvizeinek. Az alacsonyabb medervízállás lesüllyeszteni, a magas pedig felemelni igyekszik a meder környékének a talajvizeit. Ez az összefüggés egyrétegű, homogén altalajban az elméleti duzzasztási és leszívási görbék alapján, szelvényenként szabályosan ki is alakul. Más lesz azonban a helyzet akkor, ha a völgy vízvezető rétegét olyan fedőréteg is takarja, amelynek az alsó felülete a meder víz játékánál mélyebben alakult ki. Ekkor a meder bármilyen vízszintváltozása a vízvezető rétegben levő talajvíznek elsősorban csak a nyomását fogja megváltoztatni. Szélső esetben, ha a fedőréteg a völgy egész öblözetében vízzáró és valahol le van határolva a vízvezető réteg is, a fedőréteg alatt az öblözetben mindenütt a meder vízállásának megfelelő nyomás fog kialakulni (14. ábra). Ritka azonban az olyan öblözet, melynek a fedőrétege mindenütt egyformán vízzáró. A fedőréteg vékonyabb, vagy homokosabb jellegű szakaszai és foltjai, de a területen levő árkok, csatornák, kutak stb. mind meg- csapolói a nyomás alá kerülő talajvíznek. Ezek felé, a kútszerűen, vagy ga- lériaszerűen működő helyek felé megindul tehát egy-egy bonyolult rendszerű vízmozgás, amelyről csak az tudható, hogy tápterülete minden esetben az öblözetet átszelő vízfolyás. Azt azonban, hogy az egyes megcsapoló szakaszokhoz, vagy foltokhoz a víz a vízfolyás melyik szakaszáról érkezik, nem lehet megállapítani. A fedőréteg a legtöbb esetben — ha szakaszonként és foltonként változóan is — de kisebb-nagyobb mértékben mindig áteresztő. Az előző szabálytalan rendszerű szivárgások tehát a fedőréteg átlagos áteresztőképességével arányosan mindig rendeződnek és minél nagyobb a fedőréteg átlagos áteresztőképessége, annál jobban fognak érvényesülni a keresztirányú, tehát az egy keresztmetszetben vizsgálható szivárgások törvényszerűségei is. Az előzőkben ismertetett szivárgási folyamatokat még bonyolíthatja egyes öblözetekben, elsősorban a keskeny öblözetekben az, ha az öblözet peremeiről a talajvíznek utánpótlódása van. Ekkor a nyomás alá kerülő talajvíz ezt az utánpótlódó vizet is visszaduzzaszthatja. A talajvízben tehát 57
