Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)

II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 2. Szivárgások a védvonalakon

valamilyen belépő ellenállása és a töltés minősége, heterogenitása, a rézsű meredeksége, a talpszivárgás lehetősége, stb. szerint kialakuló, mentett oldali „kilépő magassága” is.

2.2 Szivárgások az altalajban

A szivárgások szempontjából a védvonalak altalaja mindig több csoportra osztható. Lehet az altalaj „egyrétegű”, tehát a szivárgások szempontjából homogén vízzáró, vagy vízvezető altalaj, de lehet a völgyi üledéksorok általános törvényszerűségei szerint, valamilyen kötött, vagy finom-homok réteggel letakart vízvezető rétegből álló „kétrétegű”, vagy kötött fedőrétegből, finom-homok átmeneti rétegből és vízvezető rétegből álló „háromrétegű” altalaj (Lásd: 5. ábra).

A szivárgások szempontjából természetesen vízzáró altalajnak számít az a többrétegű altalaj is, amelynek a kötött fedőrétege már olyan vastag, hogy a mentett oldali hidraulikus talaj törés és a fakadóvizek szempontjából a töltés alatti szivárgások már elhanyagolhatók.

A szivárgások folyamata

A töltések alatti szivárgások elméletileg egymástól független két csoportra oszthatók: a vastag, kötött anyagú, de homokeres fedőrétegekben kialakuló ún. „rétegszivárgásokra” és az altalaj vizet vezető rétegében kialakuló, ún. „altalajszivárgásokra”.

A rétegszivárgásoknak önálló jelentősége csak akkor van, ha a védvonal altalaja kötött anyagokból áll, vagy ha többrétegű, a kötött fedőréteg olyan vastag, hogy az altalajszivárgások szempontjából már vízzárónak tekinthető. Ekkor, ha a fedőréteg homokeres, a töltés alatt — lefelé haladva mindinkább elenyésző mértékű — olyan gyenge szivárgások alakulnak ki, amelyek vize a töltés mentett oldali lábvonala környékén már az árvíz elején a felszínre lép (11. ábra).

A rétegszivárgások önmagukban nem befolyásolják a védvonal altalajának az állékonyságát és kis vízmennyiségük miatt nem jelentenek számottevő tényezőt a fakadóvizek szempontjából sem. Azáltal azonban, hogy a töltéstalp alatt a felhajtó erőt megnövelik és gyorsan telítik a fedőréteg különben vízzáró részeit, erősen befolyásolhatják a mentett oldali rézsű állékonyságát. A rétegszivárgások lehetőségét és hatását tehát a rézsűállékonyságok keretében mindig vizsgálni kell.

Egyrétegű vízvezető altalajban a szivárgások mindig az elméleti elliptikus áramvonalak mentén következnek be. Többrétegű, tehát kis áteresztőképességgel rendelkező fedőréteggel letakart vízvezető rétegben azonban az elliptikus áramvonalkép mindig eltorzul. Az elméletileg ellipszis alakú áramvonalaknak, a kis áteresztőképességű fedőrétegben általában csak a függőleges összetevői, a nagy áteresztőképességű vízvezető rétegben pedig elsősorban csak a vízszintes összetevői fognak érvényesülni. A védvonal víz és mentett oldala közötti szivárgások tehát végeredményben kis elhanyagolással mindig felbonthatók a fedőrétegben történő függőleges és a vizet vezető rétegben történő vízszintes irányú vízmozgásokra. Az így felbontott vízmozgások pedig — bármilyen összetett talaj rétegződés ese52