Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 2. Szivárgások a védvonalakon
Keresztszivárqás a fedőrétegben Jelentkezhet vastag kötött jellegű, de homokeres, vagy homok lencsés fedőrétegben, ha fe/szivárgás nincs Az altalaj állékonysága szempontjából veszélytelen jelenség. (h0 > hF) A töltés talprétegének a szilárdság csökkenése miatt veszélyeztetheti a töltés és töltésrézsű öllékonyságát tében is — már egyedül a vizet vezető rétegben történő vízmozgások nyo- másveszteségi vonalával jellemezhetők. Többrétegű talajokban történő szivárgások nyomásveszteségi vonalai mindig a vízoldali „belépő” és a mentett oldali „kilépő” ellenállások, valamint a vizet vezető rétegben történő vízszintes tovahaladás ellenállásának a legyőzéséhez szükséges nyomásveszteségek arányai szerint alakulnak ki (12. ábra). A vízoldalon — a vízvezető rétegbe belépő mind több és több víz torlasztó hatása miatt — a nyomásvonal alakja felülről nézve mindig domború formában, a töltés alatt — mivel itt a szivárgó vízmennyiség általában állandó — a nyomás alatti szivárgásoknak megfelelően egyenes formában, a mentett oldalon pedig a víz fokozatos felszínrelépése miatt, felülről nézve homorú formában alakul ki. Egyrétegű, homogén áteresztő altalajban történő szivárgásoknál a belépő és a kilépő ellenállások kicsik. A töltés előtt és után csak annyi nyomást emésztenek fel, ami szükséges ahhoz, hogy a töltés alatt átszivárgó víz a vízvezetőréteg alsó részeibe is lejusson és a mentett oldalon abból a felszínre lépjen. Ezért az egyrétegű talajokban történő szivárgások nyo53 a = rendszerint beduzzadt, elkenődött vizrekesztö felület h0, h/r = a mértékadó és a fedőrétegben kialakuló felhajtó erő 11. ábra
