Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 2. Szivárgások a védvonalakon
A kötött fedőréteg minőségváltozásainak a rendszere és az építési mód miatt a töltések „járatai” rendszerint vízszintesen elhelyezkedő kisebb-na- gyobb kiterjedésű, vékonyabb-vastagabb lencsék, vagy lemezek szerint alakulnak ki. Hasonló elhelyezkedési rendszerben tehát, mint a többségében vízzáró anyagokból épült töltések szerkezetes kontursávjai. Ezért a belső, járatos szerkezet szempontjából a kötött és a kevésbé kötött anyagú töltések mind a keresztszivárgások, mind pedig a töltés szilárdsági jellemzőinek a számbavételi módszere szempontjából majdnem kivétel nélkül egyformán értékelhetők. Töltésszivárgások a gyakorlatban Az előző pontokban ismertetett folyamatok alapján összefoglalva megállapítható, hogy bármilyen kötöttségű anyagból épült is egy töltés, belseje mindig heterogén szivárgási térnek tekinthető, mégpedig egységesen olyan heterogén térnek, amelyben a víz és a mentett oldal közötti keresztszivárgások mindig kisebb-nagyobb lencséken, lemezeken, vagy járatokon keresztül alakulnak ki. A heterogén anyagú töltéseken várható szivárgások vizsgálatával kapcsolatban számba kell venni a hosszirányú nyomáskiegyenlítődések folyamatát is. A töltések áteresztő sávjai és lemezei az építési módok miatt általában hosszirányúak és ilyen irányban tudnak egymáshoz is csatlakozni. A töltésekben a szivárgások tehát rendszerint nem szabályosan, a töltés egy-egy keresztmetszetének a síkjában, hanem mindig valamilyen térbeli rendszerben alakulnak ki. Ennek a szivárgási rendszernek a nyomásveszteségi vonalai azonban — az egyes keresztszelvények közötti hosszirányú csatlakozások miatt — addig, míg a heterogenitás rendszere és foka a szelvényekben közel azonos, bizonyos mértékig mindig ki tudnak egyenlítődni. Egy- egy azonos jellegű nyomásveszteségi vonallal tehát hosszabb töltésszakasz szivárgása is jellemezhető. Valamilyen módon, pl. a következő fejezetben ismertetett vízzárósági mutatóval — értékelve a töltések heterogenitását, azokon a védvonalszakaszokon, amelyek töltései azonos jellegű fedőrétegből épültek és az esetleges megerősítésük is azonos módon történt, mindig megállapítható egy olyan nyomásveszteségi vonal, ami gyakorlatilag a vizsgált szakasz minden szelvényében jellemzőnek tekinthető. Az előzők alapján már megállapítható az is, hogy a heterogén töltések áteresztő részeiben történő szivárgások nem szabadfelszínű, hanem nyomás alatti szivárgásoknak tekinthetők. Ezért a szivárgások nyomásvonala, a be- és kilépő magasságok között mindig egyenesnek vehető fel. Nyomás alatti szivárgás, tehát egyenes nyomásvonallal rendelkezik a talpszivárgás is. De a töltések belsejének a nagyobb tömörsége és a felszivárgások miatt — mint azt már az előzőek indokolták — egyenesnek vehető fel a laza áteresztő anyagokból épült töltések szivárgási vonala is. Ezért bármilyen anyagokból épültek is a töltések, kis elhanyagolással mindig megengedhetőnek mutatkozik a töltésekben várható szivárgások vizsgálatánál a 10. ábra. d. pontja szerint, az az egyszerűsítő feltételezés, hogy a keresztszivárgások nyomásvonala a töltésben a mentett oldal felé lejtő olyan egyenes, amelynek a rézsűkkel határolt szivárgási tér miatt, mindig van 4* 51
