Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 2. Szivárgások a védvonalakon
san a terep feletti 2,5 m, maximumban a 6 m magas árvízszinthez viszonyítva kb. 0,5—1.5 m magassági biztonsággal, 4—5 m-es koronaszélességgel, a vízoldalon átlag 3/1, a mentett oldalon pedig 2/1 és 3/1 rézsűvel rendelkeznek. A töltéseink belseje azonban a válogatás nélkül beépített anyagok és a többszöri átépítés eredményeképpen majdnem kivétel nélkül heterogén. Általában vízszintes kiterjedésű vékonyabb-vastagabb lencsés elrendezésben váltakoznak benne a különböző kötöttségű anyagok, amelyek a folytonosan ismétlődő telítődés és kiszáradás, a különböző mértékű duzzadás és zsugorodás stb. hatására, a töltésben már hajszálrepedésekkel, másodlagos hézagokkal, stb.-vei egymástól elkülönültek, sok helyen pedig a kilúgozódás hatására kisebb-nagyobb mértékben morzsalékos szerkezetűvé alakultak. A töltések nagy része tehát „elöregedett”. Igen ritka ezért Magyarországon az a védvonal, amelyen a töltések belseje műszakilag homogén térnek tekinthető. Védvonalak környezeti adottságai Az árvízvédelmi töltések tengelyét, a védvonalat minden vízfolyáson lehetőség szerint a terep magasabb vonalain, de minden esetben úgy tűzték ki, hogy a töltések közötti hullámtéren az árvíz lefolyást találhasson és a jég levonulási útja is biztosítva legyen. Ezért a töltések és a vízfolyás partjai között mindenütt keskenyebb-szélesebb hullámtér alakult ki. A hullámtér, a hullámzás csökkentésére, ma már majdnem mindenütt igen gondosan kezelt véderdővel van betelepítve, a hullámtéren nyitott anyagárkok pedig cserjével, bokrokkal vannak benőve. A belsőségi szakaszokon a hullámtér rendszerint keskeny, a töltés mentett oldalán pedig a terület a töltés lábáig be van építve. Egy-két rövidebb belsőségi szakaszon, a töltés kő, tégla, vagy beton mellvédfallal van magasítva. 2.0 SZIVÁRGÁSOK a védvonalakon Az árvédekezésnek, a védvonalak állékonysági értékelésének, majd esetleges megerősítésének kiinduló alapjai minden esetben azok a különböző szivárgások és ezek talajmechanikai következményei, amelyek a védvonalakon az árvizek alatt lejátszódhatnak. A védvonalakon várható szivárgások törvényszerűségeinek a számbavételére az irodalomban igen sok vizsgálati és számítási rendszer ismeretes. Az utolsó évtizedek árvizei közben és után végzett vizsgálatok alapján (fúrások, vízszintmérések, talajmechanikai vizsgálatok stb.) azonban már megállapítható, hogy ezeket a szivárgásokat olyan sok, ma még számszerűen alig értékelhető helyi tényező is befolyásolja, hogy a homogén és szabályos szivárgási tér feltételeiből kiinduló elméleti megállapítások, a gyakorlatban a legtöbb esetben csak kiindulásul, az alap-törvényszerűségek számbavételére használhatók fel. 44
