Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 1. A magyarországi védvonalak építésföldtani adottságai
II. RÉSZ AZ ÁRVÉDELEM FÖLDMÜVEINEK VIZSGÁLATA Magyarországon 4187 km az árvízvédelmi töltések hossza, ezek kb. 22 300 km2-t, az ország területének kb. a 23%-át védik az elöntés ellen. A védett népgazdasági érték pedig az 1973. évben kb. 300—350 milliárd forint értékű volt. Jelentősek ezenkívül a védvonalak fenntartási költségei is. A mentett területek folytonos értéknövekedése, az árvízszintek emelkedése és a töltések „elöregedése” miatt a védvonalak jelentős mértékű folyamatos fejlesztést is igényelnék. Az árvízvédelem fejlesztése műszakilag a vízépítés legszétágazóbb feladatai közé tartozik. Megoldandó problémáinak a hidrológia, a földtan, a talajmechanika és a hidraulika, majd földműépítések és fenntartások stb. kérdésein túlmenően — a nagy fejlesztési költségek miatt — minden esetben ki kell terjednie a létesítmények gazdaságossági vizsgálatára és nép- gazdasági szempontjainak a mérlegelésére is. Szétágazó és szövevényes problémakörének ellenére azonban az árvízvédelemnek Magyarországon még összefoglaló irodalma nincs. Ezért a problémák összefüggései miatt a következő fejezetek legalább vázlatosan igyekeznek összefoglalni azokat az árvízvédelem földtani, talajmechanikai és hidraulikai vonatkozásain túlmenő kérdéseket is, amelyek az árvízvédelem műszaki fejlesztésével kapcsolatban felmerülhetnek és egységes szempontok szerint tisztázásra, valamint megoldásra várnak. 1.0 A MAGYARORSZÁGI védvonalak építésföldtani adottságai A magyarországi árvízvédelmi töltések nagy része völgyi síkságokon, vízhordta üledéksorokra épült. A völgyi üledéksorok jellege határozza meg tehát a védvonalak altalajának és a rendszerint keresztszállítással épült töltések anyagának a minőségét is. A völgyi üledéksorok általános törvényszerűsége, hogy a hajdani, erózióval kialakított völgyfenék rendszerint már vízzárónak tekinthető alap- kőzetén, legalul mindig a legdurvább szemcséjű üledék — műszakilag a 39
