Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
I. Földtani és talajmechanikai vizsgálatok a vízépítésben - B) Talajosztályozó és minősítő rendszerek
jók esetleges finomszemcséjű „kötőanyagát” tehát csak a belső erőrendszer és ennek ásványi, valamint vegyi stabilitása szempontjából lehet megbízhatóan értékelni. Erre az értékelésre az eredeti környezeti .adottságok és a létesítmény hatására esetleg megváltozó környezeti adottságok mellett kialakuló, külső terhelés nélküli „egyensúlyi” térfogat.: a talajok „mértékadó hézagtényezője” mutatkozott a legegyszerűbben meghatározható jellemzőnek. (Részletesen lásd: Galli L.: „Kötött talajok minősítése a vízépítésben”, Hidrológiai Közlöny, 1970/12. szám.) A talajok egyensúlyi hézagtérfogatát, mértékadó hézagtényezőjét a következő módon lehet meghatározni. 1. A vizsgálandó talajmintát — a felmelegítés hatásának az elkerülésére — hővel történő mesterséges szárítás nélkül, csak légszáraz állapotban össze kell törni, szét kell dörzsölni, majd 0,1 mm-es lyukbőségű szitán — a kilúgozódás lehetőségének az elkerülésére szárazon — át kell szitálni. A szitán átesett anyagból 4 gr mintát, 0,1 gr pontossággal lemérve, 25—30 cm3-es mérőhengerbe kell szórni. Utána a mérőhengert 20 cm3 olyan, vagy ahhoz hasonló kémiai jellegű vízzel, amivel a (talaj az eredeti fekvésben érintkezik, vagy amivel a létesítmény megvalósulása után érintkezni fog, fel kell tölteni és kb 48 órai áztatás, többszöri felrázás, majd kb 24 órai nyugodt ülepedés után, a mérőhengeren le kell olvasni az üledék térfogatát. Az üledék térfogatából már meghatározható a minta mértékadó hézagtényezője: V ем = - • s—1 W Ahol: V = a mérőhengeren leolvasott üledéktérfogat cm3-ben. W = a hengerbe mért légszáraz minta súlya, gr-ban. s = a minta fajsúlya gr/cm3-ben. (Felvehető minden esetben: 2,75 gr/cm3-nek.) Egyes talajokból (pld. az erősen szikes talajokból) nem képződik üledék. Ekkor az üledéktérfogat természetesen nem mérhető. 2. Azoknak a létesítményeknek a vizsgálatához, amelyeken átszivárgás lesz várható (árvízvédelmi töltések, csatorna rézsűk, stb.) meg kell vizsgálni a talajmintát a kilúgozódás hatására várható átalakulások szempontjából is. Ezért az ülepítő vizsgálatokat — az első ülepítés és mérés után, az üledék feletti kitisztult vizet a mérőhengerből óvatosan eltávolítva — meg kell ismételni. A tapasztalat szerint három-négy- szer megismételt vizsgálattal megállapított mértékadó hézagtényezflk változásaiból, csökkenő, esetleg növekvő irányából már meg lehet állapítani a mértékadó hézagtényezőnek azt a végső értékét, ami a vizsgált mintát a kilúgozódások, vagy az esetleges báziscserék után jellemezni fogja. A kötött talajok minőségi csoportjai A vízépítés különböző földműyeinek, árvízvédelmi töltéseknek, öntöző és belvíz csatornáknak az üzemelési tapasztalatai és talajaiknak a mértékadó hézagtényezői alapján, a kötött talajok belső erőrendszerük és ennek állandósága^, alapján négy jellegcsoportba sorolhatók. A jelű, Vízálló csoport Mértékadó hézagtényezőjük: eM = 2,5 — 3,5 Gyengén kötött, kis víznyomásokkal szemben vízzáró, kis mértékben duzzadó, a környezetváltozások szempontjából azonban stabil ásványi és vegyi adottságokkal rendelkező talajok. Az eredeti mintán megállapított talajmechanikai jellemzőik érvényesnek tekinthetők a természetben még várható bármilyen környezetváltozás esetében is. 27
