Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
I. Földtani és talajmechanikai vizsgálatok a vízépítésben - B) Talajosztályozó és minősítő rendszerek
megcsúszásának a veszélyét azonban már a rétegsor legelőnytelenebb törési határgrádiensével és szilárdsági jellemzőivel kell megállapítani.) Az átlagos és a szélsőséges jellemzőkkel történő értékeléseknél természetesen nem lehet megállapítani azt, hogy a vizsgált folyamatok a terület melyik részén, milyen méretekkel fognak bekövetkezni. Minden vizsgált folyamatnak megállapítható azonban az a szélsőséges értéke, ami a terület valamelyik pontján, vagy szakaszán még előfordulhat, amivel tehát egy-egy létesítmény tervezésénél, mint mértékadó értékkel számolni kell. (Pl. egy vízvezető altalajon épült árvízvédelmi töltés állékonysági vizsgálatainál, a mentett oldali fedőrétegsor vastagságának a statisztikai módszerekkel meghatározott legkisebb értéke az a mértékadó, de ismeretlen szelvényben levő vastagság, amivel a vizsgált szakaszon a védvonal altalajának az állékonyságát értékelni kell.) B) TALAJOSZTÁLYOZÓ ÉS MINŐSÍTŐ RENDSZEREK Az előzőkben összefoglalt építésföldtani vizsgálatokhoz a rétegek minőségi jellege, minősége és ennek határjellemzői, a rendelkezésre álló feltárási adatok és a vizsgálatok célja szerint megállapíthatók: a genetikai adottságokból kiinduló egyszerű becsléssel, valamilyen célszerűen kialakított osztályozással, a talajmechanika osztályozó jellemzőivel és természetesen részletes laboratóriumi vizsgálatokkal is. A minősítések rendszereinek az ismertetése előtt azonban a helyes értékelések elősegítésére, legalább vázlatosan foglalkozni kell a talajok minőségét meghatározó fizikai és kémiai tényezőkkel is. a) A talajok minőségét meghatározó ásványi adottságok A vízépítés földművei általában változó környezeti hatásoknak: különböző jellegű vizekkel való érintkezésnek, ismételt átnedvesedésnek és kiszáradásnak, átfagyásnak, stb-nek vannak kitéve. A vízépítés talajminősítéseinél tehát mindig számba kell venni a talajok ásványi és vegyi átalakulásának, kilúgozódásának, oxidációjának, báziscseréjének, stb-nek a lehetőségeit is. A talajok minősítéséhez tehát a talajmechanika statikus jellegű osztályozó jellemzőin túlmenően szükséges még egy olyan jellemző is, ami a talajok ásványi és vegyi jellegének és ezzel a műszaki tulajdonságainak a stabilitására is ad valamilyen tájékoztatást. A talajok belső erői A kb. 0J15 rnm-nél nagyobb szemcsékből álló talajok — tehát a kavics és homok talajok — részben szemcséiknek nagysága, részben mállásra már nem hajlamos ásványi jellege miatt, az utólagos átalakulások szempontjából már állandó jellegűnek tekinthetők. Ásványi és vegyi adottságaik tehát a természetben még előforduló bármilyen környezetváltozás 24
