Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
I. Földtani és talajmechanikai vizsgálatok a vízépítésben - A) A nagy területekre kiterjedő talajvizsgálatok alapelvei
A szabályos rendszerű településeket a víz- és mélyépítésben összefoglalva az anizotrópiát és a rétegen belüli rétegzettséget — a vízszintes irányú szivárgási tényező területi átlagértékével, valamint a vízszintes és függőleges irányú vízmozgások szivárgási tényezőinek az arányával: a réteg- zettségi mutatóval lehet értékelni. Ennek a mutatónak az értéke homogén településű rétegekben 1, a lapos szemcsékből álló, vagy csillámot is tartalmazó homogén, de anizotrop rétegekben kb 3, a vízszintes rétegzettségű rétegekben pedig gyakorlatilag 1 és kb. 50 között mozog. A szabálytalan települési rendszerek műszaki következményeinek a számszerű értékelésére még nem alakultak ki a rétegzettségi mutatóhoz hasonló módszerek. Elvileg a szabálytalan településű rétegek minősége is értékelhető statisztikai módszerekkel, a réteg minőségi jellemzőinek a területi átlagértékével és statisztikai szórásával. Ez az értékelés azonban ma még több szempontból is bizonytalan. A statisztikai szórás nem fejezi ki a szóródások „irányítottságát” tehát azt, hogy pl. egy szabálytalan településű vízvezető rétegben a nagyobb vízvezető képességű részek egymáshoz csatlakozva, mint „vízvezető járatok” érvényesülhetnek-e, vagy egymástól elszigetelve, mint „lencsék” jelentkeznek, a vízvezető képességet tehát csak közvetve befolyásolják. Megnehezíti a fentieken kívül a minőségi szóródások statisztikai értékelését az is, hogy a rétegekben lejátszódó különböző folyamatok: szivárgási nyomásveszteségek, összenyomódások, nyíróellenállások, stb. értékeit, a réteg jellemzők számértékei nem arányosan, hanem különböző hatékonysággal befolyásolják. A statisztikai módszerekkel értékelt minőségi jellemzők tehát a különböző műszaki vizsgálatokhoz csak a jellemzők szóródásának és „hatékonysági” függvényének valamilyen együttes értékelésével lehetne felhasználni. Ilyen összetett értékelési rendszerek azonban az igen bonyolult összefüggések és hatékonyságok miatt, egy-két egyszerű szivárgási értékelést leszámítva, ma még kidolgozatlanok. Ezért a szabálytalan települések, vagy másképpen megfogalmazva: a szabálytalan településű rétegek szóródó minőségi jellemzőinek az értékelésére a statisztikai módszerek ma még csak nagyon korlátozottan alkalmazhatók. A szabálytalan települések azonban igen erősen befolyásolhatják a rétegminőségek területi átlagértékével végzett vizsgálatok megbízhatóságát. Ezért a gyakorlati célú vizsgálatok részére a rétegek szabálytalan települési rendszereiből eredő minőségi szóródások hatását valamilyen formában mégis értékelni kell. Ezt a célt szolgálhatja a rétegek „szabálytalansági” mutatója. A szabálytalansági mutató a rétegből vett talajminták vizsgált jellemzőinek az adatsorából kiválasztott legnagyobb és legkisebb, de nem kiugró értékek különbségének és összegének a hányadosa. Értéke mindig 0 és 1 között mozog. 0 tehát a teljesen homogén és 1 a megváltozó, ki ékelődő, adottságoknál. A szabálytalansági mutató alapján — a Bligh-Lane féle tapasztalati tényezőkből kiindulva — becsülhető a szabálytalan településű rétegekben történő szivárgások áramvonal sűrűsödésének és ritkulásának a várható 21
