Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 7. Védvonalak vizsgálatának végrehajtása
A védvonalak vizet vezető rétegsorának a hidraulikai jellemzői a szivárgások vizsgálatára szolgáló számítások legtöbbjében csak csökkentett értékeikkel — a képletgyűjteményben szereplő számításoknál gyökjel alatt — befolyásolják a szivárgások nyomásveszteségi vonalainak a kialakulását. Ezért az altalaj-állékonyságok vizsgálatánál ezek a jellemzők felvehetők egy-egy típusszakaszon belül, minden vizsgált szelvényben azonos értékekkel és a vizsgálatok igényelt megbízhatósága szerint, esetleg az öblözet földtani adottságai alapján, becsült értékekkel is. Az altalajban szivárgó víz mennyiségét minden esetben a vizet vezető rétegsor teljesértékű jellemzői határozzák meg. A fakadóvizek mennyiségének azonban a védvonalak értékelésénél nincsen olyan súlya, hogy emiatt indokolt lenne a vizet vezető réteg vizsgálati szakaszonként történő részletes feltárása. Részletes feltárások a vizet vezető réteg hidraulikai jellemzőinek, elsősorban a rétegzettségi mutatójának a meghatározására csak akkor szükségesek, ha védvonalmegerősítési munkáinak a tervezésével kapcsolatban a vizet vezető réteg nem teljes mélységű lezárását, vagy megcsapolását is vizsgálni kell. A rétegsor átlagos szivárgási tényezője A vizet vezető rétegsor egyes rétegeinek a szivárgási tényezőit és réteghatárait, vagy a fúrások talajmintáinak a genetikai azonosításával és geohidrológiai osztályozásával, vagy a talajminták szitálással megállapított szemeloszlása alapján lehet megállapítani. A rétegsor együttes víz vezető képességét azonban mindig a szivárgási tényező és a települési rendszerek, a rétegzettségi és szabálytalansági mutatóinak a területi átlagértékével kell értékelni. (Lásd az építésföldtani fejezeteket). A rétegsor hatékony vastagsága Változó áteresztőképességű rétegekből felépített rétegsorban, ha ez a rétegsor az egész szivárgási térben megtalálható, a töltések vagy a műtárgyak alatti szivárgások elliptikus áramvonalai, ha a rétegsorban lefelé haladva olyan réteg felületéhez érkeznek, amelynek az áteresztőképessége lényegesen kisebb a felette levő réteg értékénél, az áramvonalak ellapulnak és a felső rétegekben összesűrűsödnek. Gyakorlatilag tehát számottevő szivárgás ebben az alsó rétegben és az alatt a réteg alatt már nem tud kialakulni. A vízvezető rétegsor alsó határa, hatékony vastagsága tehát ennek a rétegnek a felszínén vehető fel. Az MSz 15 221/69 vonatkozó pontjaiból kiindulva a vizet vezető rétegsor hatékony vastagságát annak a védvonal alatti összefüggő rétegnek a felszínén kell felvenni, amelynek a szivárgási tényezője a felette levő réteg szivárgási tényezőjének kb az 1/10 részét nem haladja meg és a réteg vastagsága, ha anyaga szemcsés, nagyobb mint a felette levő vízvezető rétegsor teljes vastagságának kb. az 1/5 része, ha pedig anyaga kötött, legalább 1 m. kalsö \ „ Adfelső ^ r-----------/> kb. 10 ---------S kb. 5 k felsö dalsó
