Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 7. Védvonalak vizsgálatának végrehajtása
A töltések állékonysági viszonyait elsősorban az árvíz magassága befolyásolja. Ezért a töltések minőségét sok esetben elégséges a védvonal jellemző szelvényeitől függetlenül, minden vizsgálati szakaszon, csak a töltés és rézsűállékonyság szempontjából mértékadó egy, legfeljebb két szelvényben megánapítani. Ezekben a szelvényekben azonban ajánlatos egy fúrást a töltés mentett oldali koronájának a szélén, egy fúrást pedig a mentett oldali rézsű kb felező vonalában, vagy a padkán telepíteni. A töltés talprétegének a megállapítására ezeket a fúrásokat is a terepfelszín alá kb. 2 m mélységig kell lemélyíteni. Az anyagerő helyek feltárása Az anyagerő helyek feltárására minden szóbajöhető anyagerő helyen legalább 5—5 db kézifúrás, vagy akna telepítése szükséges. Ezeket az anyagkitermelés még gazdaságosnak mutatkozó mélységig kell lemélyíteni. Különleges feltárások Védvonal-erősítéseknél azokon a szakaszokon, ahol a megerősítés a vizet vezető réteg lezárásával, vagy valamilyen megcsapolásával fog történni, a védvonal vizet vezető őrétegsorának a hidraulikai jellemzőit — átlagos szivárgási tényezőjét és rétegzettségét — a rétegsort teljes vastagságában harántoló fúrással kell megállapítani. A védvonal megerősítendő hossza azonban meghatározható erre az alapfúrásra támaszkodó geofizikai vizsgálatokkal is. 7.22 Mintavételek és laboratóriumi vizsgálatok Fúrásokkal, kutató aknákkal vagy résekkel végzett feltárások esetében mindenkor mintavételek és laboratóriumi vizsgálatok szükségesek. A mintavételek sűrűségét és a minták megállapítandó tulajdonságait mindig a feltárás célja határozza meg. Mintavételek A fúrásokban és a kutató aknákban a következő mintavételek szükségesek : — a vizet vezető rétegben 60—80 cm-ként zavart minták; — a fedőrétegsorból 40—50 cm-ként zavart minta; — a töltést feltáró fúrásokban, aknákban, vagy kutató rétegben 15—■ 20 cm-ként zavartalan szerkezetű magminta; — az anyagnyerő helyeken 20—30 cm-ként zavart minta. Minősítések A talajminták minősítése elsősorban a laboratórium feladata. A minták minőségi jellegét azonban már a feltárási jegyzőkönyvben rögzíteni kell. A helyszínen a laza talajokat az átlagos szemnagyság és szemeloszlás (kavics, kavicsos-homok, murva, durva homok, finom homok és az esetleges iszapos jelleg), az igen finom szemcséjű és a kötött jellegű talajokat pe140
