Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)

II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 6. Védvonalak vizsgálati rendszere

puló számítási rendszerrel történtek, a vizsgálati eredményekből a rétegző- dési és talajmechanikai adatok szóródási és kisebb megállapítási hibái is majdnem teljes egészében kiesnek. Az állékonysági és a fakadóvíz mutatók növekedésének vagy csökkenésének a %-os értékei tehát igen kis szórással, a változások valódi értékeit fogják képviselni még akkor is, ha a vizsgálatokhoz felhasznált rétegződési adatok és talajmechanikai jellemzők megállapítása csak közelítő módszerekkel történt.

Az összehasonlító vizsgálatok tehát elvégezhetők a védvonal helyszín- rajzáról és hossz-szelvényéről megállapítható környezeti és geometriai adatok, a vízfolyás öblözetének földtani adatai és vizsgálati szakaszonként egykét jellemző szelvény megfelelő feltárása alapján, a talajminták egyszerű osztályozó vizsgálatával is.

Az állékonysági mutatók összehasonlításával történő vizsgálatokkal — számbavéve a szakaszon rendelkezésre álló építőanyagokat és építési lehetőségeket is — kiválaszthatók a szakasz leghatékonyabb megerősítési módjai és vizsgálhatók a megerősítéseknek a gazdasági kérdései is.

Nem lehet az összehasonlító vizsgálatokkal közvetlenül megállapítani a megerősítések szükségességét és így a szükséges mértékét sem. Ezek azonban a következő pontok alapján becsléssel felvehetők:

a) A védvonal árvízi jelenségei és az árvízvédekezés tapasztalatai;

b) Az eredeti és a megerősítettnek feltételezett szelvényekben kiszámított mutatók nagysága, szóródása és szóródásának eloszlása;

c) Az eredeti és a megerősítettnek feltételezett szelvényekben kiszámított mutatók %-os növekedése, vagy csökkenése;

d) A védvonalra a 6.2 pont szerint, a „feltártság” és a „védhetőség” alapján megállapított biztonsági „alaptényezők” értékei;

ej A fejlesztési igények;

/JA helyileg még gazdaságosan elvégezhető megerősítések lehetőségei.

A fenti pontok alapján mindenkor megbecsülhető a biztonság növelésének az a %-os mértéke, amellyel a vizsgált szakaszon a töltés, a rézsű és az altalaj állékonysági biztonságát növelni, a fakadóvíz mennyiségét pedig esetleg csökkenteni ajánlatos.

. A biztonságnövelések szükséges mértékének a határértékei, a védvonalak mai átlagosan megfelelő biztonságából kiindulva, az 1965. évi dunai és az 1970. évi tiszai árvizek, valamint a dunai és a tiszai vízlépcsők tározó- tereinek a vizsgálati tapasztalatai és az egyéb műszaki méretezések általános biztonsági előírásai alapján, kb. 10 és 30° о között vehetők fel. Ezért 25—30%-náí nagyobb biztonságnövekedést még egy viszonylag gyengének ítélt, nehezen védhető és fejlesztésre kijelölt védvonalszakaszon sem látszik szükségesnek előirányozni.

A vizsgálatok menete

Az előzőkben összefoglalt alapelvekből kiindulva, az összehasonlító vizsgálatok, a vizsgálati szakaszok földtani adottságainak a megállapítása, jellemző szelvényeinek kijelölése és feltárása után, a következő lépésekben végezhetők:

132