Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 6. Védvonalak vizsgálati rendszere
Követelmény: a mértékadó árvízszint mellett — figyelembe véve a töltésen lehetséges kereszt irányú szivárgásokat és az esetleges felszivárgásból eredő felhajtó erőt is — a rézsűn semmiféle veszélyessé fejlődő folyamat ne tudjon kialakulni. A rézsűfelület állékonysága Értékelő jellemzője a felület állékonysági mutatója. Követelmény: kohézió nélküli, homokos jellegű anyagokból épített töltéseknél a rézsűn kilépő víz ne tudja a rézsű felületét megbontani. Téli árvíz elleni biztonság Értékelő jellemzője az átázott anyagú töltésrézsű állékonysági mutatója. Követelmény: a mentett oldalon a téli szeleknek kitett, áteresztő anyagú töltéseknél a töltésen, a talpsávon vagy a töltés alatt átszivárgó víz a kérgesen befagyott mentett oldali rézsű vagy biztonsági sáv alatt ne tudjon károsan visszaduzzadni és rézsűcsúszást vagy talajtörést előidézni. A vízoldali rézsű elhabolással és elmosással szembeni biztonsága Követelmény: a szél által keltett hullámok és a víz elsodró hatásával szemben a vízoldali rézsű lába és a rézsű felülete biztosítva legyen. A mentett oldalon szivárgó vizek kártételei elleni védelem Közvetlen vízvédelem Értékelő jellemzői a töltésen és a biztonsági sávon felszínre lépő vizek mennyisége és a biztonsági sáv szélessége. Követelmény: a töltésen és a biztonsági sávon a mentett oldalra szivárgó víz ne tudjon a mentett területen kárt okozva szétterülni. Fakadóvíz károk elleni védelem Értékelő jellemzői a védvonal alatt átszivárgó és esetleg a mentett terület talajvizét is a felszínre szorító víz mennyisége és a visszaduzzasztás váható átlagos hatótávolsága. Követelmény: esetenként az okozott károk jellege és nagysága határozza meg. 6.2 Az állékonysági biztonság értékelése A védvonalak állékonysági vizsgálatainak az eredményeit ma még az árvíz alatti folyamatok megítélésének a bizonytalanságai, a védvonal adottságainak a feltárásokkal megállapíthatatlan változásai stb. miatt, olyan sok hiba terhelheti, hogy a vizsgálatokkal meghatározható állékonysági mutatók nem tekinthetők az állékonyság abszolút értékű biztonsági tényezőinek. Ezért ezek alapján egy-egy szelvény vagy védvonal állékonyságát közvetlenül nem is lehet számszerűen értékelni. Űj védvonalak tervezésénél és a meglevő védvonalak állékonysági viszonyainak a statisztikai módszerekkel történő vizsgálatánál azonban elkerülhetetlen a számszerű értékelés. Ezért legalább addig, amíg erre valamilyen szabatosabb eljárás ki nem alakul, a vizsgálatokkal meghatározott állékonysági mutatókat csak a következőkben összefoglalt becslő rendszerrel lehetszámszeríLértékelésekre is felhasználni. 8* 115
