Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 6. Védvonalak vizsgálati rendszere
6.21 Az állékonyságok biztonsági alaptényezője Kiindulva az állékonysági vizsgálatok eredményeit terhelő hibák lehetséges nagyságából és abból, hogy ezek egy részét a biztonság javára történő egyszerűsítések miatt, már a vizsgálatok is figyelembe veszik, minden állékonysági értékeléshez felvehető egy olyan felemelt értékű biztonsági „alaptényező”, amelyhez viszonyítva a vizsgálatokkal megállapított állékonysági mutatók már számszerű biztonsági tényezőknek is elfogadhatók. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy ítélhető meg, hogy ez a felemelt értékű biztonsági alaptényező, a szabatos vizsgálatok állékonysági-törési határértékének megfelelő n = 1 biztonsági tényező helyett, valahol az n0 = 1,15—1,7 értékek között helyezkedik el. Abban az esetben tehát, ha egy védvonal állékonysági viszonyait számszerűen kell értékelni, biztonságból ajánlatos az értékelést az n = l törési határérték helyett, egy n0 felemelt alaptényezőhöz viszonyítani. A felemelt értékű biztonsági alaptényező a fenti két határérték között ma még minden esetben csak a védvonal „feltártsága” és a várható árvíz alatti folyamatok jellegéből kiindulva, a védvonal „védhetősége” alapján, becsléssel állapítható meg. 6.22 A védvonal feltártsága Egy védvonal adottságainak a megismeréséhez szükséges feltárások „mértékét”, tehát a feltárt pontok helyét, megoszlását és sűrűségét, majd a talajvizsgálatok módszereit, stb. minden esetben a vizsgált védvonal ré- tegződési-talaj mechanikai és a geometriai-környezeti adottságai és ezeknek az adottságoknak a védvonalon várható változásai határozzák meg. A nyugodt jellegű, egyenletes adottságokkal rendelkező védvonalakon tehát kisebb, az erősen változó adottságú, szaggatott jellegű védvonalakon pedig nagyobb mértékű feltárások szükségesek az adottságok azonos szintű megismeréséhez, „feltártságához”. A magyarországi védvonalak adottságainak a megismeréséhez szükséges feltárásokat a 7.2 fejezet foglalja össze. A feltártság szükséges mértékét tehát ezekhez az előírásokhoz viszonyítva lehet megállapítani. Az értékelések biztonsági alaptényezőjét pedig a védvonal nyugodt vagy nyugtalan jellege, majd az előírt és a ténylegesen elvégzett feltárások alapján lehet az ri0 = 1,15—1,7 értékek között megválasztani. 6.23 A védvonal védhetősége Egyes esetekben, elsősorban a védvonalak állékonyságának a statisztikai vizsgálatánál, de a későbbi fejezetekben ismertetett „összehasonlító” vizsgálatok eredményeinek az értékelésénél is, az állékonysági mutatók biztonsági alaptényezőjének a becslésére felhasználható a védvonal „véd- hetőségének” a számbavétele is. A védhetőség a következő elgondolások alapján vehető számba: 116
