Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)
3. A természetes vizek halászata
A tározott víz mennyisége és a szükséglet, a vízhasználat időszakossága, folyamatossága, a víz pótlódásának mennyiségi, időtartami tényezői határozzák meg azt, hogy a tározó hogyan és mikor üríthető le teljesen vagy részlegesen, évente, vagy csak több évenként. A tározó leüríthetőségének módozata a haltermelés számára fontos meghatározó feltétel. Tógazdasági jellegű haltermelés csak ott tervezhető, ahol a tározó évente, rendszeresen leüríthető, a termelt halmennyiség kifogható (egyéves tározók). Ezeknél az év végére gyakorlatilag kiürül a tározótér, vagy ha nem ürül ki, a bennmaradt víz leereszthető. A viszonylagos területi állandóság és a lehalászhatóság, a halászat számára magas hozamot is (12—15 q) nyújthat. (Lásd 175. oldalon levő fotókat.) Az egyéves tározó típusba sorolható víztározóknál a megvalósítható haltermelés színvonala, intenzitása miatt már a tervezésük során a halászat szempontjait messzemenően számításba kell venni. Be kell tervezni és meg kell építeni elsősorban a halágyat (külső vagy belső), a halak elszökésének megakadályozását szolgáló berendezéseket (halrács), szükség szerint a belső lecsapoló csatornahálózatot, a tározótér rendezését (pl. farönkök eltávolítása), valamint a termelt halmennyiség időszakos, vagy hosz- szabb időtartamú tárolását biztosító lehetőséget. Ki kell jelölni a halászati jog gyakorlóját (erre szakmailag az OHF jogosult). Tisztázni kell a tenyészanyag-ellátás módját. A több éves tározók csak abban az esetben tudnak rendeltetésszerűen üzemelni, ha az egyik évben felgyűlt víz egy részét a következő évre áttárolják. E tározókban összegyűlő víz meny- nyisége sok év átlagában kevesebb, mint a felhasználás. A hiányt folyamatos tározással pótolják. A vízhasználat következtében az ilyen jellegű tározók területének változásai nagyobb mértékűek, általánosabbak. Ezért annak a területnek a megállapítása, amely a halasítás alapját képezi, sokkal nehezebb. A terület megállapításában a hidrológiai számítás, a tározók tervezésekor készülő tározási görbe adnak segítséget. Általános jellemzőként elfogadható az a megállapítás, hogy e tározók területeinek csak egy kisebb része alkalmas a halászat számára. A haltermelés szempontjából fontos rendszeres lehalászás végrehajtása nem valósítható meg. Ezért intenzív, halastó jellegű termelés nem szervezhető a több éves tározókban. Hasznosításuk a halászattal oldható meg, úgy, hogy e területeken a horgászat is megengedett. Ha a tározók típusa szerinti megkülönböztetés alapján vizsgáljuk a halászat feltételeit, a tározókban szintén lényeges eltérésekkel találkozunk. A dombvidéki tározók kisebb területűek, s* 35
