Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)
6. Járulékos haltenyésztés
Amint említettük tógazdasági szempontból 200 ha körül van a még belterjesen hasznosítható tavak nagysága, ez tározási szempontból is megfelelőnek látszik. A tározók lehalászása érdekében szükség van halágyra is. Ennek a megépítése semmi hátránnyal nem jár, mert a töltéseket úgyis anyagárokból építik, csak az anyagároknak a lecsapolózsilip körüli részét kell halágyszerűen kiképezni. Foglalkozni kell a tápláló-, a lecsapolócsatornák és a zsilipek kérdésével is. Tározóknál nincs szükség külön-külön tápláló- és lecsapoló- csatomára és zsilipre. A belvízi tározóknál ez magától értetődő, mert a tározóba csak olyankor vezetnek be vizet, amikor azt a befogadók nem képesek elvezetni, tehát nem kell egyidejűleg a tározóba és a tározóból vizet vezetni. Az öntözővizet akkor vezetik a tározóba, amikor arra az öntözőterületen nincs szükség, vagy ott csak részben hasznosítható, tehát alapjában véve itt sem kell egyidejűleg be- és kivezetéssel számolni. Az igények részletesebb megismerése alapján, ezek kielégítése érdekében előnyös lehet külön tápláló- és lecsapolócsatorna építése. Amint említettük a tározókhoz tartozó öntözőrendszerben lehetnek olyan területek, amelyek csak a magasabb vízzel öntözhetők gravitációsan, ezért kívánatos, hogy a tározóban mindig legyen magasabb szinten is víz. Az onnét elvezetett vizet a lehetőség szerint pótolni kell. Előfordulhat, hogy olyankor vezethető a tározóba magasabb szintű víz, amikor a mélyebb területeket öntözik. Ebben az esetben az a gazdaságos megoldás, ha a tározó egyes medencéiben levő vizet öntözésre elvezetik ugyanakkor, amikor a tározó többi medencéjében magasabban eresztik be a vizet, ezt pedig csak akkor lehet megoldani, ha a tározónak van külön tápláló- és lecsapolócsatornája. A gazdaságosság fogja eldönteni, hogy az esetenkénti szivattyúzás vagy a külön tápláló és lecsapolócsatorna, a zsilipek építése lesz-e előnyösebb, esetleg egyes területeken az öntözési időt lehet megváltoztatni, amikor sem szivattyúzásra, sem külön tápláló és lecsapoló csatornára nincs szükség. A tározók halászati hasznosítása már nagymértékben megköveteli a külön tápláló- és lecsapolócsatorna létesítését. Az őszi lehalászás idején jöhetnek olyan nagy belvizek, amelyeknek egy részét a tározókba kell vezetni. Ha nincsenek külön csatornák, akkor a lehalászással meg kell várni a belvizek levonulását, tehát nem lehet terv szerinti időre lehalászni. Az idő eltolódása miatt a lehalászás a fagyos időkre tolódhat, fagyos időben nem 199