Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)
6. Járulékos haltenyésztés
szabad lehalászni, tehát kedvezőtlen esetben tavaszra kell halasztani a lehalászást. A tógazdasági munkák közül a lehalászás igényli a legtöbb emberi munkaerőt és erre az alkalomra időszaki munkásokat alkalmaznak, akik tétlenül állnak -a lehalászási idő eltolódása miatt, tehát hiábavaló kiadás származik, ezenkívül zavar lehet a piaci ellátásban és a szállítóeszközök kihasználásában is, nem is szólva az exportszállításoknál^'elentkező kellemetlenségekről. Ha van külön táplálócsatorna és külön lecsapolócsatorna, akkor megtehető, hogy az egyik tavat lehalásszák, ugyanakkor, amikor a másik tóba vizet eresztenek be. Hasonló a helyzet az öntözővízzel kapcsolatban is, előfordulhat, hogy a tározóba vizet kell bevezetni olyankor, amikor a nyári halat kellene lehalászni, vagy valami ok miatt — pl. betegség — kényszer lehalászást kellene végrehajtani. Még inkább előfordulhat, hogy öntözővizet kell kivenni a tározóból a beütemezett vagy váratlanul szükségessé vált lehalászás idején és végül szükséges lenne az őszi vizeknek a tározóba való összegyűjtése olyankor, amikor a lehalászás még nem fejeződött be. Mindezekben az esetekben nagy előny a külön tápláló- és lecsapolócsatorna. Általában annál jobbak a komplex rendeltetésű tározók, minél jobban függetleníthetők egymástól a különböző rendeltetésű igények, ezt a függetlenítést pedig külön tápláló és külön lecsapolórendszer biztosítja. Minden más üzemághoz való alkalmazkodás bizonyos korlátozással, ez pedig gazdasági hátránnyal jár. Szembe kell állítani a nagyobb beruházási költségeket igénylő előnyöket a kisebb befektetéssel járó hátrányokkal és ezen az alapon lehet dönteni a megoldási módok között, figyelembe véve azt, hogy ezek a létesítmények nem néhány évre, hanem 50— 60, esetleg több száz évre épülnek, és hogy az utólagos kiegészítések mindig drágábbak, mintha egyidőben épül meg a tározó minden egyes része. Az ideális megoldás a külön tápláló és külön lecsapoló rendszer. A tározótér egy része sok esetben erdős területre kerül. A fák tuskóinak kiszedése mind a tározott víz minőségére, mind a halászat szempontjából fontos. A víz minőségét a tóban maradó szerves anyag bomlásaként rontja, halászat szempontjából viszont, ha a tuskók bennmaradnak, a tározót lehalászhatatlanná teszik. A tuskók között búvóhelyet találnak a különböző ragadozók, így a tározó népesítése, illetve a kihelyezett ivadék megmaradása teljesen bizonytalan. A tógazdasági célokat is szolgáló tározók műtárgyainak több igényt kell kielégíteni, mintha csak tározási célokat szolgálná200
