Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)
4. Pontyos tógazdaságok
folyó vízmennyiségeket ábrázolják. Az ábrákról megállapítható számértékek a részletes hidrológiai számításokat nem helyettesítik, csupán tájékoztató értékeket adnak. Nagyobb vízfolyásokból történő vízkivétel esetén a hidrológiai számításokhoz általában vízhozam idősorok állnak rendelkezésre. A kivehető vízmennyiség a hidrológiai statisztika módszereivel határozható meg. Nincs szükség hidrológiai számításra, ha a vízigényt a legkisebb vízhozam is fedezi. Forrásvizekből táplálandó tavaknál a forrás vagy források vízhozamát kell ismerni. Jó, ha hosszabb időre visszamenő mérési adatok vannak, mert a tervezés biztonságosabb, ha viszont ilyenek nincsenek, úgy közvetlen méréssel kell a vízhozamokat megállapítani. Forrásokból csak olyan kisebb tógazdaságok táplálhatok, amelyek nagy tervezési költséget nem bírnak el, ezért rendszerint részletes hidrogeológiai és hidrológiai vizsgálatokat nem lehet és nem is érdemes végezni, hanem a helyi viszonyokat hosszabb ideje ismerőktől kell tapasztalati adatokat szerezni. Ök meg tudják mondani, hogy a források állandóan szállítanak-e vizet, és hogy a források vízhozama kisebb vagy nagyobb szokott-e lenni annál, mint amit a szemle alkalmával mérünk. A tervben feltétlenül rá kell mutatnunk arra, hogy csak tájékoztató adatok alapján történt a tervezés. Tavakból is lehet a tógazdaságok vízszükségletét biztosítani, amikor a tavak vízháztartását kell vizsgálat tárgyává tenni, főleg a szélsőséges, száraz, csapadékszegény évekre. A különböző tógazdasági üzemi periódusokra meg kell állapítani a tápláló tó vízmennyiségének és vízszínének várható alakulását. Ki kell számítani a tóba jutó vízmennyiségeket — a tóba befolyó víz és közvetlenül a tóra hulló csapadék —, valamint a tóból elfolyás, szivárgás és párolgás útján távozó vízmennyiséget és ezekből kell megállapítani a tógazdaság vízellátási lehetőségét. Figyelembe kell venni azt is, hogy a tápláló tóban milyenek a tározási lehetőségek, mennyire emelhető a tó vízszintje, ugyancsak azt is, hogy a vízszint süllyesztésével mennyi vizet lehet kivenni a tó állandó vízkészletéből. Az ártézi kutak felhasználható csurgalékvizét legjobb közvetlen méréssel meghatározni és ezenkívül helyszíni tapasztalatokat szerezni. Az öntözőrendszerekből táplált tógazdaságoknál a legbiztonságosabb a rendelkezésre álló vízmennyiség meghatározása. A meglevő tervekből megállapítható a táplálásra szóba jöhető öntözőcsatorna vagy csatornák vízszállító képessége, az agronómiái tervekből pedig kivehető, hogy az öntözőrendszernek mikor 107
