Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)

4. Pontyos tógazdaságok

és mennyi olyan vízfeleslege van, amelyet a tógazdaság tavaiban lehet felhasználni. Csak akkor van szükség további vizsgálatokra, ha az így kiszámított vízmennyiség nem fedezné a tógazdaság vízszükségletét. A legkedvezőbb lehetőség az, ha az öntözési idény előtt is feltölthetők a tavak. Erre általában számítani lehet, csak a rendszer csatornahálózatát kell korábban üzembe helyezni. Előfordulhat, hogy az öntözőrendszer biztosítani tudja a vízszükségletet, de a tógazdaságokhoz vezető csatorna nem tudja azt szállítani és a kérdés egyszerű csatornabővítéssel megoldható. Az öntözőtelepeken a víz felhasználása nem történik folyamatosan, így azt is vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy az éjszakai, valamint az ünnepnapokban fel nem használt vizet be lehet-e a tógazdaságba vezetni. Különösen fontos ez a nyári vízutánpótlás szempontjából.

Az öntözőrendszer csatornái télen üzemen kívül állanak, nem szállíthatnak vizet a teleltetők táplálására. Az erre a célra szükséges vizet az öntözési idény végén kell biztosítani. Azokat a tavakat, amelyekbe a teleltetők táplálóvizét ősszel vezetik be, korábban le kell halászni.

A belvizek megjelenése és nagysága nagyon változó, ezért csak arra tógazdaságot felépíteni bizonytalan. Nagy belvízgyűjtő főcsatornáknak van állandó kisvízi hozamuk, amire biztosan lehet számítani, azonban ennek a gravitációs kivétele okoz nehézséget, nagy duzzasztásra van szükség, amely a belvízelvezető csatorna hosszú szakaszát vízzel megtölti, tehát a belvízelvezetés szempontjából hátrányos. Célszerű az olyan elrendezés, ahol a nagy belvizek gravitációsan juthatnak a tógazdaságba, a kisvi- zőket pedig szivattyúval emelik be. A nagy belvizeknek halastavakba való bevezetése legtöbbször a belvíz levezetésére is előnyös, mert a csatorna alsóbb szakaszát tehermentesíti. Öntözőtelepek csurgalékvize gyakran a belvízlevezető csatornákba jut, ahonnét emeléssel kivehető és a tógazdaság nyári utánpótlására felhasználható.

Erőművi hűtővizek is célszerűen felhasználhatók halastavak táplálására. A hűtővíz a természetes vizek hőmérsékleténél általában 8—10 °C-szal melegebb. Ez a temperált víz a halak fejlődése szempontjából előnyös. Hűtővíz felhasználásakor gondosan meg kell vizsgálni, hogy a haléletre káros kazán mosóvizek nem jutnak-e a hűtővíz rendszerébe és innen a tógazdaságba. A hűtővíz magasabb hőfoka káros lehet a teleltetők táplálására, ezért ilyen célra való felhasználás esetén hűtő tározó létesítésére is gondolni kell, ahol a víz néhány napi tartózkodás után a szükséges hőmérsékletre lehűthető.

108