Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

Magyar vízimérnökök

féle atlaszba is. Vízrajzilag legértékesebb lapja a »Planum Lacus Etsediensis ...« c. térképe, amely az Ecsedi-lápnak legkorábbi ábrázolása. Ez 1783-ban készült.

336. Michkey Imre. 1820 augusztusában született Enyingen. Középiskoláit Losoncon és Pápán végezte, s az utóbbi helyen jogot is hallgatott. Bécsben házitanítóskodott egy ideig, s közben ott vízépítéstant is hallgatott. Tanulmányait az Institutumban folytatta, ahol 1844. május 8-án nyert oklevelet. Mint fiatal mérnök Sopron és Vas megyékben tagosításokkal foglalkozott, a szabadságharc után pedig Fejér és Veszprém megyékben végzett kisebb vízmunkálatokat. A Sárvíz-csatornázásnál kezdett dolgozni. 1859-ben e társulat igazgató-mérnökévé választották meg. 1862-ben jelent meg egy vízépítési tanulmánya »Sió-Balaton szabályozás« címen, amelyben állást foglalt a Balaton lecsapolásával szemben, s a Siónak csak mint árapasztó csatornának kiépítése mellett. Az 1860-as szárazsági években a »Sárrétség öntözése és csatornánk hasznosítása iránti nézetek« c. tanulmányát tette közzé. A Sárvíz-csatornát beléje helyezett duzzasztókkal berendezte öntözésre, s ez teljes sikerrel járt. Ezt tárgyalja »A fehérmegyei Sárrét öntözésének keletkezése s je- lenbeni gyakorlata« (1868.) c. értekezésében. Ezeken kívül vízjogi tanulmányai is nagyobb számban jelentek meg. 1871-ben a közmunkaügyi minisztériumban az elnöki osztály vezetője lett, majd a vízépítő osztályé. 1887-ben vonult nyugalomba. Halála idejét nem ismerjük. Egyetlen térképe sem került eddig napvilágra. Részletes életrajzát Sárközy Imre írta meg a Magyar Mérnök és Építész Egylet Heti Értesítőjében 1897-ben.

337. Mihálik János. 1818. december 28-án Aradon született. Aradon, Nagyváradon és Szegeden végzett középiskolát. 1835-ben az osztrák mérnökkari iskolába került, ahonnan 1842-ben mint mérnökkari hadnagy jött ki. Ezután még elvégezte az Institutumban polgári mérnöki tanulmányait. 1845-ben a Ferenc-csatornához került, s mint igazgatósági segéd szolgált. 1847-ben nagyobb tanulmányutat tett nyugat-európai államokban, sőt a Pó szabályozásában is dolgozott. Hazatérve megbízták a Ferenc-csatorna kiinduló végének Monostorszegről Bezdánhoz való áthelyezésével. Rövid ideig résztvett a Tisza-szabályozás munkálataiban is, s ott Paleoca- pával szemben Vásárhelyi álláspontját tette magáévá. A szabadság- harcban táborkari mérnökként szolgált, s mint ezredes végezte. A szabadságharc összeomlása után rövid ideig megint a Ferenc-csatornán dolgozott, majd Bécsben kinevezték műszaki felügyelőnek, s egyideig osztrák vizek szabályozásával foglalkoztatták. 1854-ben a bezdáni zsilip építését fejezte be. Ugyanott egy kamara-zsilipet épített 1856-ban. 1862-ben a Lajta szabályozását bízták rá, s annak

84