Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

Magyar vízimérnökök

1841. szeptember 25-én állították ki. Közben azonban gyakornokos- kodott is Giba Antal mellett a Püspökladány környékén folyó mérnöki munkálatokban. 1841-ben uradalmi segédmérnöknek nevezték ki, s továbbra is vezette a püspökladányi szabályozásokat. 1844. április 9-én kapott rendes mérnöki kinevezést az uradalomhoz. 1844- böl már maradtak fenn Berettyó vidéki térképei. 1847-ben Széchenyi kinevezte a Tisza-szabályozáshoz osztálymérnökké, és az Ondava és Tapoly vidékére küldötték ki, 1848 tavaszán is itt szintezett. Püspökladányi munkásságából fennmaradt egynéhány térképe, amelyeken a lecsapolás tervei és az ősi vízrajz vannak ábrázolva. A szabadság- harc után őt nevezték ki a Tisza-szabályozási bizottmány főmérnökévé. Az abszolutizmus alatt ő vezette a tiszai munkálatokat. 1852- ből fennmaradt egy térképe, amelyen a Tiszaújlak és Titel között folyó munkálatok, kanyar átvágások és töltések tervezetét rajzolta fel áttekintésben. Munkálatairól a tiszai szabályozó társulatok nagygyűlései előtt értékes jelentéseket tett. 1857-ben kinevezték a Tisza- szabályozás központi felügyelősége ideiglenes főnökének, majd loö8- ban végleges főnökének. Közben a Lajta-szabályozás ügyében is együtt dolgozott Pasetti Flórián miniszteri tanácsossal. Tanácsokat adott a Tapoly és Ondava szabályozási ügyében is. 1863-ban a kormány megbízásából tervet dolgozott ki a Körös-vidék három öntöző csatornájához. 1868-ban részt vett a Tisza és Körös közti hajózó és öntöző csatorna tervének megtárgyalásában, 1869-ben a Duna— Száva-csatorna tárgyalásában. 1870-től felügyelete alá tartozott az akkor nagyobb lendülettel megkezdett Tisza-szabályozás. 1872-ben foglalkozott a Duna, Körös—Berettyó, Temesköz árvízvédelmi munkálataival és szabályozási ügyeivel is, s a fiúméi kikötő ügyeivel is. 1879-ben a szegedi árvíz után nyugalomba vonult. 1888. november

21-én halt meg. Irodalmilag is sokszor foglalkozott vízügyekkel. 1868- ban írta »Észrevételek Lechner Gyula kir. mérnök úr előadására a Tisza—körösi hajózási és öntöző csatorna ügyében« c. értekezését, 1872-ben »A Buda és Pest közötti Duna-szabályozásról«, 1873-ban »Előterjesztés a Tiszaszabályozás keletkezéséről, fejlődéséről és jelenlegi állásáról« c. tanulmányait. 1879-ben jelent meg utolsó, már védekező értekezése »Tisza-szabályozás és a szegedi válság« címen, S/ámos kisebb értekezést is írt.

187. Heujfel Adolf Károly. 1809-ben Bazinban született. 1826-29. a pozsonyi evang. lyceumban tanult, miután középiskolait 1826-ban Modoron befejezte. Oklevelét az Institutumban 1841-ben kapta meg.

1832—1835-ig Borsod megye mérnöke mellett gyakornokoskodott. 1835. július 13-án Miskolcról kérte felvételét az Építési Igazgatóságtól a Tisza-méréshez, s 1836. február 9-én meg is kapta oda való kiküldetését. 1846-ban az Építési Igazgatóság ellenőre volt.

4*

51