Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)
A Tisza-völgy felmérése és szabályozása - 1. A Tisza folyó
a) Régi megyei felmérések és szabályozások a Tiszán A Tisza ősi ártere mintegy 1,9 mill. kh. területű volt. Egy ilyen terület vízárja ellen a megyék sikeres védelme elképzelhetetlen. Tulajdonképpen kettős feladata volt itt a vízi munkálatoknak, az árvíz- védelem és a belvizek lecsapolása. Természetes, hogy az első törekvések csak az árvízvédelem terén mutatkozhattak, a lecsapoló munkálatoknak szükségessége mindaddig nem is mutatkozhatott, míg a magyar mezőgazdasági termelés újabb területeket nem igényelt. A tiszai vízi munkálatok természeti mivoltukban is,' terjedelemben is, lényegesen különböztek a dunai munkálatoktól. A Dunán ezek a munkálatok — a Csallóköz kivételével — nagyobbára csak a folyamra és közvetlen környékére szorítkozhattak, de a Tisza térképezése és vízépítési műveinek területe Ungvártól és Munkácstól lefelé jóformán az egész Alföldre kiterjedt, a Bodrog minden összetevő folyójára, a Szamos mellékére, a Körös—Berettyó vidékére, a Marosra. A vízügyi építkezéseket megelőző térképezési munkálatok eleinte nem is vízrajzi célzattal készültek. A legelső Tisza-vidéki térképeinket Mikoviny vagy tanítványai készítették az 1750 előtti években. Hogy valami egységes elgondolás, vagy tervszerűség volt ezekben a Tisza-vidéki megyei térképekben, arra következtetnünk lehet abból, hogy valamennyi egységes címmel van ellátva, csak a megye neve változik bennük. E tiszai megyei térképek a XVIII. század közepét közvetlenül megelőző időkből a következők: Ung, Ugocsa, Zemplén, Abaúj, Borsod, Szolnok, Békés, Heves megyék és a Jász—Kun szabad kerület. Az utóbbi el is van látva Mikovinynek nevével is. Bajos volna azt feltételeznünk, hogy ezeket a megyei térképeket Mikoviny vagy tanítványai saját kezdeményezésükből vették volna fel, saját költségükön. Kétségtelenül az egyes megyék megbízásából dolgoztak. Az is lehet, hogy ezek a megyei lapok a Bél Mátyás által kiadott megyei »Notitia« köteteihez lettek volna előkészületek, ahogy a dunai és felvidéki megyék térképei is azokban jelentek meg. Ezzel szemben viszont áll az, hogy Bél éppen a keleti magyar megyékkel foglalkozott legkevésbé. Végeredményben tehát nem lehet elzárkózni annak feltételezése elöl, hogy a tiszai megyék kéziratban ma is meglevő térképeinek felvételében talán a megyéknek is volt valami kezdeményezésük, s ha igen, úgy kétségtelenül volt ebben része a vízügyeknek is. A XVIII. századnak valószínűleg még első feléből maradt egy kéziratos térképünk Máramaros megyéről, szerző megnevezése nélkül. Kétségtelen, hogy ennek már vízrajzi célja volt, mert csak a folyóvizeket és községeket rajzolták bele. J0 145
