Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

A Tisza rendszeres felmérését megelőző vízi tervek, rendelkezések és munkálatok országos áttekintése

Wallandt Henrik orsz. építészeti felügyelő egy 1862-ben kelt tanulmányában összefoglalja a szabadságharc előtti vízrajzi felméréseket («Magyarország vízszínmérési térképe«). Ezek időrendben így következtek egymás után:

1818 és 1824 között történtek meg elsőként a Körösök és a Berettyó vízkörnyékének térképezése, Huszár Mátyás vezetése alatt.

1823 májusától 1838 novemberéig tartott a Duna térképezése, Huszár Mátyás, Vásárhelyi Pál, végül Hieronymi Ferenc igazgatása alatt.

1834 május elejétől 1846 október végéig térképezték a Tiszát és mellékvizeit, Lányi Sámuel vezetésével.

1840 júniusától 1846 novemberéig mérték fel a Dráva—Száva— Mura vízvidékét.

Szabályozási munkálatok azonban csak szórványosak voltak a szabadságharc előtt.

Az 1838-i pesti árvíz, az 1816-i tiszai árvíz, amely Szegedet is elöntötte, továbbá az 1817-i, 1830-i (maximális vízállással), 1845-i tiszai nagy árvizek siettették a szabályozási tervek elkészítését, s a Tiszán ezéknek a munkálatoknak még a szabadságharc előtt való megkezdését. A szabályozási tervek az 1840-es években készültek el a Dunára is, a Tiszára is. Az 1844-i országgyűlés elé terjesztett szak- vélemény olyan összeget mutatott ki a szabályozási költségekre, hogy fedezet hiányában az egész kérdés lekerült a napirendről. Ezek az összegek a következők voltak: a Dunára 8,9 millió Ft, amiből a pestibudai szakaszra valamivel 1 millió Ft-ot meghaladó összeg jutott volna; a Szávára és a Kulpára egyenként fél-fél millió Ft. Ezt a szakvéleményt az 1840-es országgyűlés által kiküldött bizottság állította össze.

Ilyen körülmények között megérthetjük, hogy 1840-ben az ösz- szes magyar vizek mentén mindössze 450 km védőtöltést tudtak kimutatni, ezek is nagyrészt egybe nem függő, régi megyei építésű védgátak voltak. Így érthető az is, hogy a nagyobb szabású ármentesítő munkálatok előtt állandóan vízzel volt borítva mintegy 3,9 millió kh., időnként pedig még hozzá 2,7 millió kh. terület.

Csak Széchenyi energiája volt arra képes, hogy ilyen körülmények között mégis el tudta indítani 1846-ban a Tisza szabályozását, nem állami költségen, mert arra hiába vártak volna, hanem önsegély alapján, az érdekeltségek megszervezésével.

Varga János hajózási mérnök és az Építési Igazgatóság felügyelője Széchenyi felhívására 1847 novemberben kimutatást készített a hazánkban folyó akkori vízi munkálatokról. Széchenyi ezt a kimutatást mint az Országos Közlekedési Bizottmány elnöke kérte be. Ezek szerint akkor a következő helyeken folytak vízi munkálatok: 1. Duna..

142