Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)

IV. Az Institutum Geometricum tanárai

Petzelt szintén osztrák származású. Weisskirchenben született 1805 körül. Előbb tüzértiszt volt, majd az olmützi katonai iskola tanára. Hogy mikor került Magyarországba, nem tudjuk, de 1830. nov. 17-én a budapesti Egyetemen a bölcsészet doktorává avatták (42.). De már előbb itt kellett lennie, mert 1825- ben egy Petzelt József mérnöki oklevelet kapott az Institutu- mon. Oklevelét egy Petzelt József ki is vette, s ebből talán arra lehet következtetni, hogy egy ideig mérnöki gyakorlatot folytatott. Az uralkodó 1841. márc. 27-én kelt rendelettel nevezte ki a gyakorlati mértan egyetemi tanárává (38. — 176. — 1841.). ö azonban még azon évben már a geodézia tanárának mondja magát, s általában inkább ezt a fogalmat használja tudománya megjelölésére (38. — 364. — 1841.). Külső életkörülményeiről nem sokat tudunk. Valami horvát kapcsolatai lehettek, mert Varasd megye táblabírájának választotta. Magyarul valószínűleg legfeljebb gyengén tudhatott. Irodalmi munkássága vagy német nyelvű, vagy abból fordított lehetett, avagy hallgatói írták le és adták ki előadásait magyarul.

Hallgatói bizalmatlanok voltak vele szemben, ezért 1848 tavaszán le is akart mondani tanszékéről (16. — 1848. évf. — 516. lap).

Kruspér István, később műegyetemi tanár, aki ez idő tájt térhetett haza bécsi műegyetemi tanulmányairól, azt írta az „Egy szó a pesti egyetemi mérnök növendék ifjúságához” c. felhívásában, hogy ha a gyakorlatias Petzelt lemondana tanszékéről, ne az elméleti Petzvalt (t. i. Petzval Ottót, aki 1839 óta már a felsőbb matézis professzora volt) nevezzék ki helyére, mert a gyakorlati kiképzés amúgyis gyenge, hiszen mérnökök mellett eltöltött két évi gyakorlat, kevés elméleti anyag hallgatása, s csak asztallal való mérés, a teodolitnak legfeljebb látása, de nem használása elégséges a kiképzéshez, de lejtmérete- zés, gyakorlati vízépítésben való gyakorlat hiánya nem ok arra, hogy ne adják ki a mérnöki oklevelet (16. — 1848. évf. 33. sz. 516. lap). Ez az utóbbi kritika nem a legkedvezőbb oldalról mutatja be utólag az előd Schmidt gyakorlati kiképző munkáját.

Amikor az első magyar felelős kormány felállította a „hadi főtanodát”, annak Petzelt lett alezredesi rangban aligazgatója. 1848. dec. 31-i kelettel már mint ilyen hívta meg az Egyetemi Tanács két kiküldöttjét a főtanoda felvételi vizsgálataira, s utána barátságos ebédre (38. — 4. — 1849.). A meghívásra # Tipula Péter „törvénykari” és Jedlik Ányos bölcsészetkari dékánokat küldötték ki.

1848-ban Petzelt tehát valóban elhagyta a gyakorlati mér79