Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)

IV. Az Institutum Geometricum tanárai

tan vagy őszerinte a geodézia tanszékét, de úgy látszik, még nem mondott le róla. Az Egyetemi Tanács utoljára „a mér- és vízműtan, víz-, híd- és útépítéstan és az építészettan” tanáraként nevezte Petzeltet.

Petzelt szakmai kapcsolata régi tanszékével azonban, úgy látszik, távozásával még nem szakadt meg. 1849. jún. 1-én Szász Károly „álladalmi titkár” ugyanis felhívta az Egyetem igazgatóját, hogy a mérnöki intézet műszereiből néhányat, pl. ,,delejtő”-t kölcsönözzön ki a honvéd akadémiának Petzelt József ideiglenes aligazgató kezéhez (38. — 78. — 1849.).

Az osztrák születésű, magyarul jól nem is tudó, s éppen ezért a márciusi ifjúság bizalmatlanságát is kihívó Petzeltnek a honvéd akadémiai aligazgatóság elvállalása miatt az önkényuralmi kormány előtt kellett felelnie, amely a szabadságharc leverése után állásától felfüggesztette. 1850. jan. 4-én Petzelt felfüggesztett professzor Szentendréről kéri tanári fizetése folyósítását. A cs. kir. „Teljhatalmú Biztos” azonban azt felelte kérésére, hogy a haditörvényszéki eljárás befejezéséig az ápolási összegen felül semmi sem jár neki (38. — 63. — 1850.).

Nevével még találkozunk az önkényuralmi kormány által az Egyetemtől 1850-ben kért személyzeti kimutatásban (47.), de még szintén mint felfüggesztett professzorral.

Petzelt még egy évtizedet sem töltött a földméréstan tanszékén, de úgy látszik, hogy új szellemet igyekezett a tanításban érvényesíteni. Főleg gyakorlati ember volt, aki igen sokat tett a műszertár fejlesztése és a gyakorlati kiképzés érdekében. Már rámutattunk, hogy milyen komoly és hosszú tartamú nyári felvételi gyakorlatokon vett részt hallgatóival. Ö volt az első az Institutum földméréstani tanárai között, aki a gyakorlati életből, tüzértiszti kiképzéssel és praktikus tudással került a tanszékre, nem úgy, mint az öreg Rausch, aki pap volt, Schmidt, aki lényegében nem mérnök, hanem elméleti matematikus volt. Irodalmi munkásságában is csupa gyakorlati problémával találkozunk, s van egy mérőműszer találmánya is. Ő képezett ki elsőnek olyan magyar mérnököket, akik már szintvonalas térképeket is fel tudtak venni, s az iskolájából kikerült hallgatók ilyen nemű ismert munkái minden elismerést megérdemelnek.

Az ő professzoroskodása idején kiképzett mérnökök névsorából azonban egyetlen kiemelkedő, nagy vízi mérnököt sem tudunk említeni. Kiváló föld- és vízmérők ugyan vannák közöttük, de mire ezek kikerültek a gyakorlati életbe, már megszűnt a korábbi nagy mérnök-egyéniségek kora; szervezetek, lecsapoló és ármentesítő társulatok mérnökeinek kollektív munkájával

80