Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)

IV. Az Institutum Geometricum tanárai

fesszora lett. Az is kitűnik, hogy egyetlen műszaki tudománynak sem volt önmagában álló tanszéke. A fizikai tanszék a mechanikával társult, a geometria practica „más csatolt tudományokkal”, a mezőgazdasági tanszék hol a fizikával, hol a természetrajzzal és így tovább. S mindezen tanszékekre matematikusokat ültettek.

Semmi kétségünk sem lehet abban, hogy Tomcsányi nagyobb képességű férfiú volt, mint Schmidt, s hogy jó helyre került a fizikai tanszéken. Tudományos fizikai műveinek száma mintegy hat, s ezek között van a Kitaihel Pállal írt „Dissertatio de terrae motu in genere, ac in specie Moórensi, 1814”, a világ legelső földrengési térképével, amelyben ezek a magyar tudósok a külföldet mintegy félszázaddal előzik meg az izoszeiszta fogalmának bevezetésével. A benne lévő térkép, amelyet a nagy Karacs Ferenc metszett, a legelső földrengési térkép. Ezzel szemben Schmidt irodalmilag egészen meddő maradt, bár állítólag írt volna geometriát, amelynek azonban semmi nyoma sem található.

Schmidt tanszékének elnevezése is bizonytalan volt. 1818- ban, mint „Professor Mathéseos practicae” említtetik, aki 1818. novembertől 1819. márc. 31-ig, majd a következő egész második szemeszterben a mathesis sublimior tanárát is helyettesítette.

Schmidt György egy év híján négy évtizeden át töltötte be az Institutum legfontosabb ' tudományának . tanszékét. Tehát egy egész korszakra nyomta rá egyénisége bélyegét, s ő nevelt legtöbb mérnököt az Institutumban. Legnagyobb vízimérnökeink, mint Huszár Mátyás, Beszédes József, Vásárhelyi Pál, Keczkés Károly, s olyan kiváló térképészek, mint Gáthy István, Vizer István, Győry Zsigmond, Wágner Mihály, Vörös László, Giba Antal, mind az ő keze alól kerültek ki. Ahogy Márki Sándor írta, évtizedeken át tanította a „mappázást”, s kétségtelenül eredményesen. Nagy tekintélye is volt, kétszer is viselte a bölcsészeti kar dékáni tisztét, 1803-ban és 1830-ban; 1820-ban a kar proszeniora volt, 1834-ben a dékánt betegségében helyettesítette (38. — 211. — 1834.), végül az Egyetem rektori méltóságát is hordozta az 1818—19. tanévben. Az Akadémia viszont nem választotta tagjává, jóllehet megérte annak alapítását. Tagja volt azonban a jénai mineralógiai társaságnak. Feltűnő, hogy hosszú professzoroskodása alatt sem írt egyetlen tankönyvet sem, úgyhogy semmi szakirodalmi munkássága sincsen. Mivel azonban kiváló mérnököket nevelt, azt kell feltételeznünk, hogy talán gyakorlati ember volt. Viszont semmi ada-