Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)
IV. Az Institutum Geometricum tanárai
tunk sincsen arról, hogy hallgatóival valahol nagyobbszabású felmérési gyakorlatot tartott volna, holott ilyenről még az öreg Rausch idejéből is van tudomásunk. 1836-ban arra hivatkozván, hogy erőit gyöngülni érzi, működési bizonyítványt kért az Egyetemi Tanácstól. Ezt megkapta, s az lényegében a következőképpen hangzott (38. — 98. — 1836.): Schmidt János György, a széptudományok és a bölcselet doktora, a gyakorlati földmérés és vízépítés ny. r. tanára, a Jénai Mineralógiai Társaság tagja, a bölcsészeti kar proszenio- ráról tanúsítjuk a következőket: Miután a piaristáknál tanulmányait elvégezte, azok iskoláiban szorgalmasan tanított. 1792- ben a pécsi akadémia fizikai tanszékére jelöltetett a II. helyen, azzal, hogy ha az I. helyen jelöltet neveznék ki, őt az egyetemi •fizikai és mechanikai tanszék adjunktusának alkalmazzák. Itt egy évig volt adjunktus, kiválóan működvén, közben az elméleti és alkalmazott matézis tanszékét is helyettesítette 1794-ben. 1795-ben a bölcselet honoris causa doktorává avatták. 1796-ban a pécsi akadémiára az elméleti és alkalmazott matézis tanárává nevezték ki. 1797-ben az egyetemi felsőbb matézis tanszékére jelölték. 1800-ban a gyakorlati geometria és a hozzája tartozó tudományok tanszékére nevezték ki. E tanszéken kiváló munkát végzett, számos nehézség ellenére is. Közben 1804-ben az elméleti és alkalmazott matézis, 1817 és 1822 között pedig a felsőbb matézis tanszékét is helyettesítette. Az 1803—4. és az 1829—30. tanévben a bölcsészeti kar dékánja, 1818—19-ben pedig az Egyetem rektora volt. Az általa nevelt mérnökök országszerte kiválóan dolgoznak, maga pedig mint legfőbb szakértő számos súlyos mérnöki- vízépítői ügyben vett részt. Mint az egyetemi épületek felügyelője, díjtalanul terveket készített és a munkálatokat ellenőrizte. 1833-ban a bölcsészeti kar dékánja elhalálozván, ő helyettesítette ezt a tisztséget. Mint ember is mintaszerű életet élt, s 50. életéve betöltésekor nagy elismerésekben is volt része — mondja a működési bizonyítvány, amelyet 1836. júl. 2-án írt alá az egyetemi rektor. 1837. aug. 5-én kelt rendelettel a király nyugalomba helyezte Schmidtet s elrendelte, a tanszékre a pályázat meghirdetését (38. — 195. — 1837.). 1838. máj. 14-én kelt rendelettel pedig az árvíz pusztítására, magas korára és érdemeire való tekintettel megengedte neki a Helytartótanács, hogy az egyetemi könyvtárban bírt lakását egyelőre tovább is használhassa. 77
