Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)
XI. Az Institutum Geometricum térképi alkotásai
Ilyen bizonyítékokat, sajnos, nagyon nehéz volna felmutatni. Mikoviny már olyan szilárd matematikai alapokra helyezte kartográfiánkat, hogy azon az Institutum ugrásszerű fejlődési nem tudott létrehozni. Mikoviny óta használják jobb íöld- íróink a fokhálózatot, a helyes betájékozást, a mértékaránynak mérő vesszőn ölekben megadott értékét, s többé-kevésbé helyesen adták már vissza a terepet a sík két koordinátájában. Legfeljebb azt állapíthatjuk meg az institutumbeli térképeken a megelőzőekhez képest, hogy a használt jelzés egységesebb lett. Ebben a tekintetben elsősorban feltűnik az, hogy Rausch jelkulcsának hatása alatt eltűnik a településeknek tornyos vagy templomrajzos köröcskével való . jelzése, amit különben már Mikoviny sem igen használt. Az Institutumból kikerült mérnökök térképein már köröcskék, nagyobb léptékű lapokon pedig összevont alaprajzok jelzik a településeket. Talán Kainrath Lajos 1788-ban kelt Sopron megyei úttérképén használták utoljára a községek régi jelzését. (Oklevelet csak 1791-ben nyert.) A régebbi földmérők térképein többnyire olyan mérővesszőt alkalmaztak még, amelyen csak egyszerű vagy kettős vonalak voltak beosztással. Az 1790-es évek után kelt térképeken azonban már majd mindig nóniusz-beosztású mérőléceket találunk. Az azelőtti térképeken még többnyire csak éppen jelezve van a hegyrajz is; előfordul a Mikoviny stílusa szerinti hernyószerü vonulatokkal való jelzés is, bár már Mikoviny is használta a csíkozást, ahogy ő nevezte: a „pilla-csikókat”. A tér harmadik koordinátában való helyesebb ábrázolását még Rausch, sőt Schmidt tanítványai sem oldották meg, csak a Petzelt iskolájából kikerült térképen találkozunk először a szintvonalakkal, amelyeket azután csíkozással is kombináltak. Az erdőségek ábrázolása is bizonytalan volt a régi térképeken, többnyire sűrű függőleges vonalkázással jelezték az erdőterületeket, de pl. Hracky József 1793-bar. kelt „Exhibens Delineationem Viae a Localitate N. per montem Carpaticum Tomanova ductum . . . usque Gallicianam” c. térképén már egy újabb jelzéssel találkozunk, megtört függőleges vonalkákkal, amelynek alá jobbra vezetett árnyékvonalka van rajzolva. Ezzel szemben pl. Győry József, aki 1812-ben nyert oklevelet, már erdei fák kontúrrajzával adja vissza az erdőket egyik Mura-térképén Egyébként Rausch jelkulcsában még egyáltalán nem adott utasítást a domborzat rajzára, s az erdőségeket is még szürke színezéssel kívánta jeleztetni. Végeredményben azt kell megállapítanunk, hogy az Institutum munkásságát követően térképező mérnökök és az azt
