Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)

XI. Az Institutum Geometricum térképi alkotásai

megelőzők művei között hirtelen változást és fejlődést meg nem lehet megállapítani, azonkívül, hogy a jelkulcs egységesebbé vált.

Petzelt munkássága azonban már átvezette az Institutum földmérőit a modernebb irányokhoz, s főleg megoldotta a harmadik koordinátában való térábrázolás problémáját.

Kartográfiánk történetének és az Institutum térképészeti munkássága megismerésének igen nagy nyeresége az a néhány térkép, amely a Főv. Tört. Múzeum Újkori Osztálya gyűjteményében maradt meg, mert ezeket a lapokat Petzelt irányítása alatt még hallgató korukban vették fel a mérnökjelöltek. E térképeket a múzeum 1910-ben vásárolta Wachtel M. Gyulától. Több lapon ovális alakú pecsét látható ezzel a felírással: ,,K. József Műegyetem Gyakori. Mértan”. Ennek bizonysága szerint tehát az Institutum megszüntetése után annak térkép- s valószínűleg műszergyűjteménye is a Műegyetem gyakorlati mértani tanszékének birtokába jutott. Hogy onnan hová lettek, nem állapítható meg; szerencsére azonban az alábbi néhány megmaradt.

E térképeket a Petzelt által vezetett mérési gyakorlatokon vették fel a hallgatók, s éppen azért becsesek, mert közvetlenül szemlélhetjük bennük az Institutumban akkor oktatott térképezés anyagát és színvonalát.

A következő helyekről felvett térképeket ismerjük: 1842- ből a kőbányai szőlők területéről, a Rákos-mező egy erdejéről, 1843-ból a Sashegyről, 1844-ből a Városliget egy részéről, 1846- ból a Svábhegy többi részletéről. Vegyük most vizsgálat alá ezeket.

A kőbányai szőlőkről a következő térképek maradtak meg a hallgatók munkálataiból: 1. „Mappa Diverticuli Septemtrio- Orientalis Vinearum ad Latomias Pestienses assumtá per Auditores Instituti Geometrici ab 24—28 Maji 1842. sectio a. c. Deli- neata per Josephum Kudlik Auditorem publicum Geometriáé II. in Annum”. 1" — 25° 1/1800. „Vidi Josephus Petzelt Geometriáé practicae et Hydrotechniae Professor p. o.” Színes kéziratos térkép. A szőlők rózsaszínnel, benne kis függőleges vonalkán átrajzolt S-alakú vonalkával, a legelők zöld alapon lefelé összehajló kis függőleges vonalkákkal (ugyanaz a jelzés, aminőt a katonai térképek most a nádasokra alkalmaznak), a kőbányák hígított tussal sziklarajzban, a házak alaprajzban pirossal, a lejtők ritkás szürke csíkozással vannak ábrázolva.