Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)
X. Az Institutum Geometricumban oklevelet nyert nagynevű mérnökök - 5. Vásárhelyi Pál
pedig r. tagjának választotta. Közben más vízi munkaiatokkal is foglalkozott, így pl. ővele vizsgáltatták felül a Fertőt lecsapoló csatorna terveit is. 1837-ben hajózási mérnöknek, 1841-ben hajózási felügyelőnek nevezték ki, majd a Száva szabályozásának előkészítő munkálataiban vett részt. Mindezek azonban csak előzményei voltak élete főművének, a Tisza szabályozásának. A Tiszaval akkor került közelebbi kapcsolatba, amikor Széchenyi felhívására 1845-ben egészen végighajózta a folyót. 1846-ban azután a Tiszát szabályozó társulat igazgatójává választották, és megkezdte a munkálatok előkészítését. Vásárhelyi kiemelkedő eredményeket ért el elméleti úton is a vízépítésben. Különösen érdekelték a vízsebesség problémái. Egyik értekezésében olyan eredményeket hozott ki erre vonatkozólag („A sebesség fokozatáról, felvilágosítva egy a Dunán mért keresztmetszés s abban talált sebességek által. ..”), amelyeket amerikai mérnökök egesz szervezett munkája együtt állapított meg. Ez a probléma különösen a Tisza szabályozásával kapcsolatban vált fontossá, mert ennek alapján kellett megállapítani a tiszai árvédelmi töltések közötti tér méreteit. Vásárhelyi álláspontja ezzel kapcsolatban az volt, hogy nem szabad széles árteret hagyni, mert ennek következtében a szétterülő árvizek sebessége csökken, és így az ártér rövidesen feltöltődik. Ez az álláspont éles ellentétben volt a Tisza-szabályo- zással kapcsolatban megkérdezett Paleocapa Péter olasz mérnökével, a Po szabályozásánál nagy nevet szerzett vízimérnökével szemben, akit József nádor 1845-ben hívott meg hozzánk, hogy a Tisza-szabályozás terveit vizsgálja felül. Paleocapa hosszabb ideig tartózkodott Magyarországon, s egy olaszul írt, de magyarra is lefordított művében („Vélemény a Tiszavölgy rendezéséről” 1846) az ellenkező álláspontot képviselte. Vásárhelyi esak részben tudta álláspontját érvényesíteni; a szabályozás szerencséjére azonban nem kerültek a védtöltések olyan távolságba egymástól, hogy a feltöltődés elérje a Po-szabályozással elkövetett hibákat. Vásárhelyi maga nem sok térképet rajzolt. Vezetése alatt állott akkor a Duna-térképezés, amikor 1832-ben Budán elkészíttette a következő térképet: „Situation-Plan der königl. Frey- Städte Ofen und Pest nach der neuesten Topographisch-Hydrographischen Donaustromskarte. \"= 100°”. „Übersichts-Karte der Königlichen Freystadt Szegedin und ihrer Umgegend, in Bezug auf den daselbst von den Hochwässern der Theiss und