Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)
X. Az Institutum Geometricumban oklevelet nyert nagynevű mérnökök - 3. Gáty István
a Duna 1" = 50° léptékű nagy felmérési szelvénysorozata Dévénytől Pétervaradig. Ezeken kívül még számos más térképet, medermetszeteket is vétetett fel a Dunáról. Nem egészen világos, hogy miért vonult vissza Huszár 1829 - ben a Duna térképészet vezetésétől. 1830-ban már ismét Szolnokon tartózkodott, majd visszatért Nagyváradra, ahol mint kerületi igazgató mérnök halt meg 1843. márc. 10-én. .Huszárnak igen-igen sokat köszönhet a magyar vizimérnöki tudomány; nemcsak gyakorlati téren, a Körösök és a Duna nagyszerű felmérésében szerzett örök érdemeket, hanem mint műszerszerkesztő is számottevő. Legutóbb megtalált saját tervezésű teodolit-ter vének címe: „Niveau Instrument in halb natürliche Grösse. Mathias Huszár, König. Fluss Ing. Dirigent”. (61,5 X 4^)5 cm.) Mellékábráin a szintező műszer állványzatát, mikrométeres korongját, s annak mikrométeres csavarját tervezte meg. (Orsz. Levtár, Építési Igazgatóság, Hajózási Oszt. Vermischte Akten ohne No.) 3. Sámsoni Gáty István (sz. Pluszton, 1780 júniusában, m. oklevél 1807. máj. 9., meghalt Tatán, 1859. szept. 24.). Mérnöki tanulmányait megelőzőleg ref. rektori munkában töltött pár évet. Oklevele megszerzése és jogi tanulmányai után a pápai Eszterházy-uradalom mérnöke lett, ahol gazdasággal és erdészettel is foglalkozott. Munkálatai javarészét azonban az uradalom területén levő mocsarak kiszárítása és vízszabályozások kötötték le. Közben elkészítette a Rába, Rábca, Marcal folyók szabályozási terveit is. Átmenvén az Eszterházyak tatai uradalmába, ott főmérnök és főerdőmester is lett. Sokat foglalkoztatta a Szőny körüli mocsarak lecsapolása 1835 körül. Sajnos, vízi térképeit nem ismerjük, de megmaradt egy 1833-ból való térképe kéziratban a tatai várról. Ennek bizonysága szerint kiváló rajzoló volt, s e térképen Gáthynak írja nevét. Részletesebben ismerjük Gáty elméleti munkásságát. Nem volt megelégedve az addig általánosan használt Praetonus-féle mérőasztallal elérhető felvételi pontossággal, s ennek helyébe egy „szögtükröt“ talált fel és kezdett használni a felméréseken. Erről adta ki a „Gyakorlati földmérés tükrökkel becsleges földosztály és a' távmércső. 1845.” c. művét. A szögtükröknek a földmérésben való használhatóságához, mint maga mondja műve előszavában, az a gondolat vezette rá, hogy ilyen műszereket a tengerészeiben már régen eredményesen használtak. Müvében részletesen ismerteti a tükörműszereket általában (szeksztáns,