Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)

X. Az Institutum Geometricumban oklevelet nyert nagynevű mérnökök - 4. Beszédes József

kvadráns), majd a szögtükrökre tér át, s a kisebb mérnöki műszereket is tárgyalja. Műve második része a mérési gyakorlatokat öleli fel mindenre kiterjedő figyelemmel. Harmadik része az úrbéri és tagosíto „osztályokat” tárgyalja. Tárgyalási és bizonyítási módjában mindenütt matematikai alapot alkalmaz. Számos táblázatot is mellékel a szögek függvényeinek értékéről, továbbá „A holdak táblája” címen a gyakorlati mérnöki átszá- mítások eredményeit is közli. Művéhez tartozik három tábla rajz is, amelyeken 24 ábrán műszere használatát és különböző felmérési problémák megoldását mutatja be.

Meg kell állapítanunk, hogy Gáty e nagyértékű műve, az első geodéziai munka a magyar irodalomban, mert Petzeltnek műszere találmányáról írott müvét a könyv is, még inkább a találmány megelőzte. Igaz, mindkettejük könyve 1845-ben jött ki a nyomdából, de Gáty már 1835-ben ismertette találmányát a „Jelenkor”-ban („Földmérési legújabb rend s Műszer felfedezés . ..”). A mérőasztalra esküvő régebbi mérnökök azonban nem vették örömmel a műszerről való közlést, s erős vitát indítottak vele szemben, amely két évig folyt. Ezekre vonatkozólag keserűen mondja könyve előszavában Gáty: „Szerzőnek válla- latja a tükörmérési tanokban csak annyira terhes, mennyire az asztalhoz szokott és már hozzá ragadott mérnökök hiúságával oly makacs háborút folytatni kénytelen, melyben csak a tudományos értelem határozhat? De mi az elfogultság ellen tompa fegyver: mert ki az alapokat megérteni sem akarja, azon a tudomány fegyvere sem fog.“ Gátyt tudós társai azonban értékelték, és 1836-ban az Akadémia lev. tagjának választották.

Gáty kétségtelenül egyike leginkább sokoldalú műszaki úttörőinknek, aki elméletileg is sokat foglalkozott vízépítési problémákkal, éppen úgy, mint földméréssel, erdészeti kérdésekkel, malomépítéssel stb.

4. Beszédes József (sz. Magyarkanizsán 1786. febr. 12., m. oklevél 1813. märe. 20., megh. Dunaföldvárott 1852. febr. 29.). Vásárhelyi mellett legnagyobb vizimérnökünk, aki elméletileg is, gyakorlatilag is nagyokat alkotott. Elméleti kiképzését meg inkább megalapozta az, hogy 1819-ben bölcsészeti tudorságot is szerzett mérnöki oklevele mellé. Elméleti kutatásait jutalmazta az Akadémia is, amikor 1831. febr. 17-én lev. tagjai sorába iktatta. Gyakorlatilag mint fiatal vízmérő az Eszterházy-uradal- mak mocsárterületeinek lecsapolásával kezdte meg tevékenységét, s Tolna, Komárom, Veszprém, Pozsony, Nyitra és Vas me140