Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)
VI. Az Institutum Geometricum tanárainak tudományos munkássága
Iáról és stílusról szólhatunk. Ezt eddig, az ő tábláinak legalább leírásában való ismerete híján, nem tudtuk. Valószínűnek kell tartanunk, hogy Rausch inkább elméleti tudós létére is foglalkozott műszerek és készülékek tervezésével. 1785. szept. 7-i kelettel a Helytartótanács felhívta az Egyetemi Tanácsot, hogy a Rausch által tervezett műszerek és készülékek mintáit és költségvetéseit terjesszék fel (38. — 369. — 1785.). Igen nagy kár, hogy Rauschnak egyetlen térképe sem maradt fenn. Mindössze csak egy kicsinyke rajzát ismerjük a fentebb megjelölt kéziratgyűjteményében, amely valami fizikai kísérlet rajza lehet, s bizony nem mondható nagyon kiválónak. Rauschtól Petzeltig nem volt olyan kiemelkedőbb egyéniség az Institutum valóban mérnöki tárgyakat előadó profesz- szorai között (kivéve a matematikusokat és fizikusokat), akinek komolyabb tudományos munkásságáról szólhatnánk. Egyenesen meglepő — tankönyvírási szempontból — Schmidt teljes terméketlensége. Csak szakértői kérdésekben fordultak néha a felsőbb hatóságok egyik-másik tanárhoz. Így pl. 1815-ben szakértői véleményt kértek Tomcsányi és Schmidt professzoroktól egy pécsi polgár találmányáról, egy víz ellenében is haladó hajóról (39. — 329. — 1815.). Válaszukat, sajnos, nem találtuk meg. 1825. dec. 27-én a Helytartótanács véleményt kért az Egyetemtől Vedres István ama művéről, amelyet a futóhomok megkötéséről és használhatóvá tételéről írt. (E műnek címe: „A si- vány homok használhatása”. 1825. Tíz táblázattal.) Gyakoribbak voltak a mezőgazdasági problémák ügyében kért szakvélemények. 1828-ban a következő szakvéleményt kérte a Helytartótanács a Tolna megyei selyemtenyésztési felügyelő számára: lehet-e az eper fa háncsából fonalat készíteni (39. — 115. — 1828.). Hogy ki válaszolt reá és mit, nem tudjuk. Ügy látszik, hogy egyes tudományos feladatokat is kaptak a professzorok. így pl. 1817. nov. 17-én Falitzky, a mezőgazdaságtan tanára, igazolta az Egyetemi Tanácsnál, hogy miért nem tudta még megírni a tőle kért „História exundationis aquarum” c. művét (39. — 387. — 1817.). Valószínű, hogy később sem írta meg, legalábbis nem ismerünk tőle ilyen munkát, csak egy fizikát („Assertationes ex physica”, 1817), amelyet még nagyváradi tanár korában írt. Az Egyetemen azonban sok institutumbeli, illetve abban is tanító professzornak komoly tekintélye volt, amit az is mutat, ion