Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)
VI. Az Institutum Geometricum tanárainak tudományos munkássága
A VIII. tábla rajzairól nem szól, de valószínű, hogy azon foglaltak helyet az alábbi utasítások, amelyeket a térképek rajzolásának technikájához adott: 1. Minden felveendő tárgyat gondosan és pontosan kell berajzolni. 2. A térképtől tartsunk távol minden díszes rajzot, (ezt a barokk kori térképek túlzsúfolt címrajzára érti), ellenben finoman és könnyed kézzel kell rajta dolgozni. 3. Tartózkodni kell a sokféle színtől. A már meglévő műtárgyakat pirossal, a létesítendőket sárgával, a folyókat, állóvizeket gall vagy berlini kékkel, a hegyeket, völgyeket, dombocskákat, árkokat, réteket, erdőket kínai tussal kell berajzolni. Az üres, terméketlen helyeket fehéren kell hagyni. Folyókanyarulatok átmetszésénél a meghagyandó talaj részeket fekete tussal, a kiemelendő földet sárgával kell jelölni. Épületeken a meglévő falakat vörössel, az építendőket sárgával, a meglévő kerítéseket szürkével, az építendőket szintén sárgával kell jelölni. 4. Szintezett térképeken a folyók, patakok, tavak, állóvizek úgy jelölendők, ahogy az I. tábla mutatja. A magaslatok, dombok hígított tussal, valamint „ductis strictis” (csíkozással) rajzolandók. A szántókat szürkére, a mezőket hígított zöldre, a legelőket rózsaszínre kell festeni, vágott erdőket sötétebb hígított tussal, a kerteket sötét zölddel; ezek kerülete kettős piros vonallal, a homok apró pontokkal jelölendő, végül a sziklás területek és terméketlen helyek fehéren hagyandók. A fentieken kívül még sok hasznos tanácsot ad Rausch a földmérőknek, köztük még erkölcsi jellegűeket is, de ezekre már nem térhetünk ki. Áz ismertetett, de sajnos, csak leírásból ismert, fenn nem maradt táblákról való tudomásunk igen értékes felvilágosítást nyújt arra vonatkozólag, hogy miért olyan egyenletesek, komoly és pontos rajzúak a XIX. század eleji magyar térképek, főleg a vízrajzi és birtoktérképek: a derék Rausch professzor érdeme ez, akinek figyelme még erre is kiterjedt az egyetemi tanszékről. Egységes és megszabott jelkulcs alapján dolgoztak már földmérőink az Institutum megszervezésétől kezdve. Ez egyúttal magyarázatot ad arra is, hogy az Institutumból kikerült földmérők megmaradt térképein alig-alig lehet stílusváltozásokat megfigyelni, csak több vagy kevesebb rajzkészség szerint hullámzik azok színvonala, de fejlődési korokat nem mutatnak. Ahogy az Institutum előtti időkben Mikoviny munkássága és a körötte alakult pozsonyi kartográfiai „iskola” nyomta rá bélyegét a magyar kéziratos térképekre, amelyek tökéletességük csúcsát talán Bállá térképeiben érték el, úgy a XVIII. század végétől Rausch-féle magyar kartográfiai isko108
