Fekete István: Szántóföldi és kertészeti növények öntözése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1969)

2. Az öntözés üzemi feltételei, az öntöző üzemek berendezése

A nagy vízigény következtében nagyméretű (vizszállitóképességü), jelentős beruházást igénylő öntöző müvet kell épiteni.

Hosszú élettartamú állóeszközöket igényel. Az öntözés költsége elsősorban a vízigény következtében nagy. További jellegzetessége, hogy a rizsre méretezett öntözőmüvekkel az egyéb (forgóban termesztett) növények öntözését kedvezőtlenebbül, nagyobb költséggel lehet csak megoldani.

Az intenziv öntözésnél a vízellátásba való beavatkozás kisebb ugyan, mint a rizstermesztésnél, de a termelés gazdaságossága szempontjából az öntözésnek meghatározó szerepe van. Jellemzője, hogy az öntözés termés - fokozó hatásának érvényesüléséhez szükség van a többi termést kialakító tényező (ráfordítás) jelentős mértékű növelésére is. Arról van ugyanis szó, hogy a növény faj, ill. fájta - gazdaságossági szempontból előnyös - optimális potenciális biológiai termőképességét használjuk ki, vagyis addig növeljük az öntözővíz mennyiségét, amig az egyéb termelési tényezők gazdasági optimuma lehetővé teszi. Ebből is látható, hogy intenziven öntözni nagy belterjességi szint mellett lehet és azon a területen, ahol jelentősen fokozni akarjuk a belterjességet.

Az öntözés ezen formájánál rendszeresen nagy vízmennyiséget szolgáltatunk ki, tehát olyan öntözőberendezések alkalmazása is gazdaságos lehet, ahol nagy az állandó költségek aránya és helyhezkötöttek. Az öntözési költség ugyanis a kiadagolandó vízmennyiség növekedésével nem azonos, hanem mérsékeltebb arányban nő.

Látható a fentiekből, hogy nagy öntözési és termelési ráfordítások adódnak, amelyek gazdaságossági szempontból feltétlenül rendszeres és biztonságosan nagy hozamot igényelnek. Ellenkező esetben nagymértékben romlik a termelés gazdaságossága.

Az időszakos öntözéssel csak kiegészítjük a természetes csapadék ingadozása következtében jelentkező (száraz évek vagy éven belüli időszakok) vízhiányt, vagyis alapvetően hozamkiegyenlitést, vagy ezzel együtt járó hozammentesitési célokat szolgál. Tulajdonképpen mérsékeljük, vagy kiküszöböljük a száraz termelés során átlagosan eszközölt különféle ráfordításoknak a kedvezőtlen csapadéku időszakban egyébként bekövetkező hatékonyságromlását. Mindezekből az következik, hogy a termésoptimumot nem a növény biológiai termőképessége, hanem a kedvező csapadéku (mennyiség, eloszlás) években elérhető hozamszint határozza meg.

Az időszakos öntözés jellemző lehet - adott csapadékviszonyok mellett - egyes növényekre. Pl. nálunk a búza tipikusan ilyen növény, amely ősszel (kelesztés) és tavasszal (szárbaindulás, kalászolás előtt) egy-egy öntözést igényelhet. A többi időszakban általában nem öntözünk. Időszakosan alkalmazhatunk öntözést olyan növényeknél is, amelyek meghálálnák az intenziv öntözést is, de még vagy a termelés színvonala, vagy a rendelkezésre álló öntözővíz mennyisége nem teszi lehetővé az intenziv öntözést. Ezen növényeknél általában az öntözésre való áttérés kezdeti éveiben célszerű időszakosan öntözni.- 7 -