Fekete István - Dobos Alajos: Az öntözés mezőgazdasági és műszaki tervezése (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972)
II. rész: Dr. Dobos Alajos: Az öntözés műszaki tervezése - Dr. Dobos Alajos: Az öntözési egység kialakításának módszere
Itt utalunk arra, hogy az előző megállapítás nem általános érvényű, mivel az a hazai viszonyainkra, éghajlati adottságainkra vonatkozik. A 102. ábra mutatja, hogy olyan éghajlati zónában, ahol az öntözési forduló pl. 12 nap, már a b) ábrán vázolt megoldást kell választani, mivel a leggazdaságosabb megoldást az ilyen esőztető egység biztosítja. A 113 — 117. ábrán (1. később) az ismertetett elvek alkalmazásának szemléltetése végett néhány gyakorlati példát mutatunk be. Megfigyelhető, hogy a módszer a nagyüzemi igényekkel összhangban van, és a kedvező táblásítás lehetőségei az alapelvekből következnek. Érdemes felfigyelni arra is, hogy az esőztető egység nem előre meghatározott nagyságú és alakú táblákból épül fel, hanem azokat a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva alakítjuk ki. A gazdaságos létesítés elemi feltétele ugyanis, hogy az adott helyen leggazdaságosabb üzemi egységet alkalmazzuk, így a tervezés folyamatában a tábla alakja, nagysága és elhelyezkedése is — az öntöző- berendezés optimalizálási vizsgálatának befejezéséig csak változóként szerepelhet. Az egyidejűleg öntözött terület, mint az ábrákon is látható, nem jelent szükségszerűen összefüggő — egy tagban öntözött — területet. Amennyiben az 1/3 terület elegendően nagy, nemcsak több részre osztható, hanem a csőhálózat költségeinek további csökkentése érdekében, a több részre való osztás célszerű is. Az egész területre vonatkoztatva azonban ilyen esetben is érvényes az egyharmad terület egyidejű öntözése, amely a mezőgazdasági alapadatok függvényeként, a gazdaságos létesítés alapvető feltételei közé tartozik. Az ettől való eltérés, (pl. a terület egynegyedének egyidejű öntözése), további hátrányok (pl. a területek elaprózása) mellett, eleve költségesebb megoldást jelent. AZ EGY TAGBAN ÖNTÖZHETŐ TERÜLET NAGYSÁGA A 99. ábrán a mezőgazdasági követelményeknek] megfelelő, 3x6 nap alatt megöntözhető öntözési egység vázlata látható. Amint említettük, az egyidejűleg öntözhető terület nagysága tekintetében ez a legkedvezőbb eset. E megoldásnak - amely 600 ha-nál kisebb terület öntözése esetén a legcélszerűbb megoldás hátrányaként említhető, hogy a mellékvezetékeket e fővezeték mindkét oldalán egyaránt Q Q vízszállításra kell méretezni. Az egyidejűleg öntözhető terület két részre osztásával (ha erre lehetőség van), a csővezetékek költsége csökkenthető, mert akkor a szállítandó mértékadó vízhozam mindkét irányban csak Q/2. Megállapítható, hogy az egyidejűleg öntözhető terület részekre osztása, a berendezés létesítési költsége szempontjából kedvező, ezért, ha a terület nagysága, alakja stb. a mezőgazdasági igények keretein belül a megosztást lehetővé teszi, akkor erre a megoldásra kell törekedni. Elsősorban a táblásítás kérdései határolják le a megosztás alkalmazási lehetőségét. A tapasztalatok szerint azonban 600 ha-nál nagyobb terület öntözése esetén mindig ez a kedvező megoldás. Az egyidejűleg öntözhető terület nagyságából tehát eljutottunk annak részeihez az egy tagban öntözhető területnagysághoz. Ezzel fejezzük ki azt, hogy az öntözési egységben az egyidejűleg öntözhető területet hány 293
