Fekete István - Dobos Alajos: Az öntözés mezőgazdasági és műszaki tervezése (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972)

I. rész: Dr. fekete István: Az öntözés mezőgazdasági tervezése - A mezőgazdasági paraméterek kialakításának módszere és megfogalmazása a műszaki tervezés irányában

öntözést megközelítő feltételeket biztosítottak a növény számára. Az öntözés elterjedésével az 1950-es évek elejétől a zöldségtermesztésen belül tovább növekedett az öntözött terület. Ez egyrészt a nagyüzemi termesztésbe nehezen bevonható, többnyire kisebb, szabálytalan alakú, mélyfekvésű területek kikapcsolódása miatt, másrészt több, korábban nem vagy alig öntözött zöldségnövény (például paradicsom, uborka, bab stb.) jelentős mértékben öntözötté válása következtében állt elő.

A zöldségnövények nagyobb arányú öntözését csak részben magyarázhatjuk biológiai igényeikkel. Az öntözés hatására bekövetkező többlettermés %-osan több esetben nem vagy nem lényegesen haladja meg más növényekét. A döntő ok az, hogy a zöldségfélék általában sok élő és tárgyiasult munkaráfordítást kívánó növények, melyeknél sok év átlagában már viszonylag kis hozamtöbblet fedezi az öntözési többletráfordítás költségeit. Jelentős tényező még, hogy a zöldségfélék nyersen vagy feldolgozott állapotban közvetlen emberi élelmezés céljára szolgálnak, s az öntözéssel minőségüket többnyire kedvezően befolyásolhatjuk. Ugyancsak fontos, hogy biológiai igényük hazai időjárási körülményeink között — elsősorban a természetes csapadék igen változékony megoszlása miatt nagyon eltérően elégül ki, s ez a termés mennyiségében, de minőségében is jelentős eltéréseket okozhat. Ugyanakkor a közvetlen fogyasztás és a feldolgozóipar csak nagyon kevéssé tud alkalmazkodni a változó termésátlaghoz, s így egyes években hiány, máskor túltermelés következik be. Az öntözés egyik igen jelentős hatása ezért a termésingadozás mérséklése.

A zöldségtermesztés különböző tényezők hatására jelentős a területi és üzemi koncentrálódás, főként a felújított, vagy újonnan alakult konzervgyárak környékén. Ez a közgazdasági és társadalmi változásokkal együtt a korábbi termesztési technika gyors fejlesztését teszi szükségessé. A legtöbb zöldségnövénynél különösen fontos a nagy szedési munkacsúcsok csökkentése. Ezt átmenetileg a szedés termelékenységének növelésével enyhítjük, később gépesítéssel az egyszerre történő gépi aratással — oldhatjuk meg. Mindkettőnél döntő tényező a kiegészítő vízellátás, az öntözés.

A szedési munka termelékenységéhez jelentős mértékben hozzájárulhat a jövedelmezőségre egyébként is kedvezően ható nagyobb termés. Ennek számos feltétele van — a jobb fajta, a több tápanyag, a növényvédelem, a növényápolás, a vegyszeres gyomirtás fejlesztése stb. —, érvényesülésük azonban öntözés nélkül csak kisebb mértékben és időszakosan várható.

Zöldségnövényeink nagyobb része folyamatosan érik, és több szedést kíván. A gépi betakarítás viszont egyszerre lehetséges. Ez azt jelenti, hogy nemcsak egyszerre érő fajtákat kell előállítanunk, hanem a növényállomány fejlődésének, csírázásának, a palánta eredésének, növekedésének, a virágzásnak, a termés kötődésének és kifejlődésének az egyöntetűségét is biztosítanunk kell. Egyszerre érő fajta esetén is csak így lehetséges az egyszeri aratás. Ma ehhez a természeti tényezők közül csak a vízellátást tudjuk befolyásolni, ezért az öntözés a fejlett zöldségtermesztési technológia egyre inkább elengedhetetlen feltétele lesz.

A nagy termelési értékű zöldségnövényeknél a vízellátással is egyre jobban simulnunk kell a növény igényéhez. A vízpótló öntözés mellett így előtérbe kerül más öntözési célok fagyvédelem, kelesztés, palánta indí128