Fekete András - Szolnoky Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

4. A vízmosások rendezése

Nézet

Metszet

A részük ill. oldalfalak védelmére rőzseteritést és rőzsefonást is alkalmazhatunk. Mindkettő élő növényi burkolat. A rőzseterités laza rétegben, néhány cm-es-közökkel esésirányban lerakott, télen vágott füzvesszőkből áll, melyet keresztirányú vesszőkkel és füles karókkal rögzítünk. Az igy kialakított terítést 2—3 cm vastagságban humuszréteggel beszórjuk (4—6, áb- ra). A vesszőket a rézsűn tővel lefelé fektetjük és a tövet vastagabb földdel borítjuk. A rézsűt a gyorsan fejlődő sürü gyökérzet védi meg.

Elő rőzsefonáshoz szintén télen, a nedvkeringés szünetében, vágott füzvesszőket és karókat alkalmazunk. A karók hossza, az oldal lejtési viszonyaitól függően 0,6—1,2 m vastagsága 0,06—0,08 m. Akarókat egymástól 0,3—0,5 m távolságra, a lejtő merőlegesének és a függőlegesnek a szögfelezőjében az előre kiszúrt lyukakba félhosszuságnyira leverjük úgy, hogy

81

4—6. ábra

4—5. ábra