Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Vízgazdálkodás Szolnok megyében - Egy-két-há! - Megépült és elmaradt ütemek
Ám nem csupán ezek a tényezők hatottak áttételesen a kiskörei beruházás továbbfejlesztésére, hanem szakmai koncepcióváltások is közrejátszottak a harmadik ütem elhagyásában. Az eredeti elképzelések szerint 1985-re az országosan öntözésbe bevont terület elérte volna a 800 000 hektárt, amelynek 60%-a a Tisza menti térségeket vette célba. Időközben azonban az iparszerű mezőgazdaság technológiájában jóval nagyobb szerepet kapott a termőtalajok vízháztartásának meliorációval (azaz biológiával, kemizálással és csak ezzel összefüggésben öntözéssel) történő javítása. A mezőgazda- sági termelés ráadásul nehezebben viselte a talajvíz szintjének változásait, amelyet a magasvezetésű öntözőcsatornák általában kedvezőtlenül befolyásoltak. Jellemző példa volt minderre 1977-ben a Kiskörei Vízlépcső és duzzasztott tározótere, valamint az abádszalóki tsz belvízpanasza. Az országos sajtóban is megjelentek olyan cikkek, amelyek a Tározót tették felelőssé egyes területek belvizesedése, szikesedése miatt. Beke Imre, az abádszalóki Lenin Mgtsz, elnöke 1980-ban még az MSZMP XII. kongresszusán is felszólalt e témában. A MÉM 1978-ban a Tározó és a Nagykunsági-főcsatorna töltése által bezárt táblán egy belvízi mintaterületet jelölt ki, ahol megfelelő helyekre talajvíz megfigyelő kutakat telepítettek és rendszeres méréseket folytattak. A majd egy évtizeden át végzett megfigyelések nem igazolták a vádakat, amelyek ugyanakkor hozzájárultak ahhoz, hogy a kiskörei rendszer hatásterületén olyan monitoring-hálózatot építsenek ki, amely minden későbbi hasonló vitának elejét veheti. Meg kell azonban említeni azt is, hogy a Tározó megépítése előtti időkből viszonylag kevés értékelhető belvízadat állt rendelkezésre, tehát az üzembehelyezés előtti és utáni időszak belvízjárásainak értékelésekor nem lehetett pontosan megállapítani, hogy az esetleges növekedést mennyiben okozta a Tározó léte, vagy az eltérő időjárási helyzet.37 Az üzemeltető KÖTIVIZIG mindenesetre egyetlen pert nem vesztett e tekintetben.38 Az eredetileg 300 millió m3 befogadására tervezett Tározó (amelyet távlatilag 400 millió m3-tározására is alkalmassá kívántak tenni) 89,00 m A.f. duzzasztási szinttel is csak 120 millió m3-t fogadott be, s ezzel meg is elégedtek, hiszen az öntözővíz-igény csökkenése miatt nem is kellett több. A Tározó létesítésével azonban még nem teremtődtek meg a kulturált sport- és üdülési feltételek, jóllehet az 1981 augusztusában megrendezett kultúr- és sportverseny bebizonyította, hogy a tó környéke alkalmas lehet az üdülésre, sportolásra. A tervezett közművek hiánya miatt a kiemelt három településen (Abádszalókon, Kiskörén és Tiszafüreden) sok teendő várt még nemcsak a helyi tanácsokra, hanem az idegenforgalom fejlesztéséért felelős szaktárcára, valamint a MÉM-re és az ÉVM-re, de a vízügyi szolgálatra is. A harmadik építési ütem elhagyása miatt a környezetet terhelő nem várt hatásokkal is számolni kellett, bár lehet, hogy a gondok akkor is érintették volna a műtárgyak üzemeltetőit, ha minden a tervek szerint épült volna meg. A szakértők a vízminőség kedvezőtlen változását figyelhették meg a vízgyűjtőn szétszórtan fellépő rendszertelen (diffúz) szennyezések következtében: a tározótérbe évente 35 0001 nitrogén, 9001 foszfor érkezett a felette lévő területekről. Ez a tápanyag a mocsári növényzet burjánzását indította el. Ugyanakkor kedvező környezeti hatások is érvényesültek: pl. az erőművön való vízátbocsátáskor javult az oxigénfelvétel és a víz öntisztulása. Rögtön megmutatkoztak a tennivalók is. A megvalósítás tekintetében mindennemű építési munkánál kerülni javasolták a beton és kőanyagok használatát. Ennek figye37Csipái I.-Domokos M.-Jóna Z.-Körtvélyi K.: A Kiskörei-tározó hatása környezetének belvízviszonyaira. Vízügyi Közlemények, 1991/3-4. füzet 38Dr. Nagy István ny. igazgató visszaemlékezése 48
